A Weinstein ügyről

Posted by

Solcon Consulting
Rendkívül örvendetes Weinstein bukása és mindaz, amit szimbolizál, másrészt viszont nem árt óvatosan megközelíteni a kérdést.
A befolyásos hollywoodi producert Harvey Weinsteint, akit mindenki imád utálni, tegnapelőtt bűnösnek mondta ki a New York-i bíróság esküdtszéke nemi erőszak és szexuális támadás vádjában, ám felmentette őt a legsúlyosabb vádpont, a szexuális ragadozóként elkövetett erőszak vádja alól. Valószínűleg senki nem ejtett könnyeket miatta. Köszönet illeti mindkét fél munkáját, mind az ügyészségét, mind a védelmét- őket azért, mert egy egész világ által mélyen megvetett ember védelmét elvállalták.
Ez egy óriási változás, egy óriási előrelépés.
Cyrus Vance manhattani kerületi ügyész közvetlenül az döntést követő sajtótájékoztatóján a következőket nyilatkozta: „Ez az ítélet az igazságszolgáltatási rendszerünket a 21. századba vitte át. A nemi erőszak az nemi erőszak. Legyen szó egy idegenről egy sötét sikátorban vagy akár egy közvetlen,bizalmas partnerről egy munka jellegű kapcsolatban. Akár egy szegény ember, akár egy óriási hatalommal, presztízzsel és kiváltságokkal rendelkező ember követi el. Akár bejelenti az áldozat egy órán belül, egy éven belül vagy talán soha.”
Erős gondolatok, amelyek alkalmasak lehetnek a szexuális zaklatás áldozatainak szinte mindennemű harcára. De legyünk óvatosak és ne feltételezzük azt automatikusan, hogy az állítólagos áldozatnak mindig igaza van és a vádlott mindig bűnös, hiszen minden ügy egyedi, ahogy Weinstein ügye is egyedülálló.
Weinstein lett a „casting kanapé” gonoszságának poszter fiúja – azon hatalmas férfiaké, akik szexuális szolgáltatásokat vártak el a reményteljes színésznőktől. Holott ez már-már annyira általános volt, hogy talán nincs ember, aki ne hallott volna ezekről a „ szereposztó díványokról”. De szerencsére az idők változtak, #MeToomozgalom született azzal a felismeréssel, hogy többé már nem elfogadható, ha egy befolyásos férfi szexre vágyik szívességért cserébe.
Weinstein beleragadt egy szerepbe, mint egy férfi, aki még mindig “édesnek” hívja a kolléganőit és elvárja, hogy asszisztense szexin öltözzön és kávét vigyen neki.
Hiába teltek el évtizedek, Harvey Weinstein nem fejlődött tovább, nem tanult a hibáiból és nem is bánta meg tetteit. Állítólag még az esküdteket hallgatva is azt motyogta, hogy „De nem erőszakoltam meg senkit.”
Voltak akik szerették volna az elévülési határidőn túli bűncselekmények figyelembevételét, de a korlátok és a szabályok okkal vannak érvényben. Gondoljunk bele, bármelyik vádlott számára elég nehéz megbirkózni egy állami vagy szövetségi büntetőeljárás hatalmával, de amikor ez a büntetőeljárás évtizedekkel az állítólagos bűncselekmény után következik be, milyen nehéz lehet védekezni egyáltalán?! Remélhetőleg ez a döntés ösztönözni fogja a szexuális zaklatások áldozatait, hogy ne várjanak és minél előbb nyújtsák be panaszaikat, hogy megállítsanak valakit.
Az ügyészek tehát nyertek, Weinstein ügye bebizonyította, hogy a szexuális zaklatásokkal kapcsolatos panaszosoknak bármilyen időbeli késéssel vagy tulajdonképpen megerősítés hiányában is hinni lehet. Talán Weinstein végül megkapta, amit már oly régóta megérdemelt, hiszen őt leállították és kétségtelenül súlyos büntetést kapott, hiszen a cselekedetei és botrányai felülírták a munkásságát.
Álljon ügye példaként minden olyan férfi előtt, aki szexuális örömökért cserébe kíván lehetőséget, hatalmat vagy bármilyen előnyt adni.
Egy részem örül a bukásának, de egy részem óvatos. Sok embert szexuális bűncselekményekkel vádolnak, pedig nem követtek el semmit. Őket nehéz lesz megvédeni és ha sikerül is, kérdés addigra mi mást veszítenek el.