Regénynek álcázott korrajz

Posted by

Farkas József György
Kulcsár István legújabb könyve – 1962 óta sorrendben a tizenhatodik! – a múlt század harmincas, de főleg negyvenes évei magyar történelmének és a szerző egyéni történetének bravúros fonata. „Regénynek álcázott korrajz” – teszi hozzá műve alcímében az ismert zsurnaliszta, aki írói vénája mellett riporteri és tudósítói rutinját is sikerrel hasznosítja a közel négyszáz oldalas kötetben.
Hiszen hogyan is válna hihetővé a könyv, ha nem a história fölényes ismerete ötvöződne benne olyan elemekkel, amelyeket egyedül ő élt át és jegyzett meg – egy életre.
Bár a könyv főhőse Velkó Péter névre hallgat, a szerző ismerői vagy korábbi regényeinek olvasói egy-kettőre rájönnek, hogy gyakorlatilag némiképp önéletrajzi munkával akadt dolguk. Kulcsár nem is konspirál sokáig (bár ennek a tárgyalt időszakban nem elhanyagolható jelentősége volt), hanem azon igyekszik, hogy néhány oldal után már barátai se tudják megkülönböztetni a valóságot a fantázia szüleményeitől. Ehhez a legjobb módszert választja: a maximális igazság megírására törekszik, legyen szó akár az országban zajló és a háború orkánjában mind vadabbul kavargó eseményekről, akár kamaszodó életéről, barátai elvesztéséről, új barátokra találásról, első tollforgatói szárnypróbálgatásairól. Eközben olyan részleteket sorol, amelyeket valóban csak az ismerhet ilyen mélyrehatóan, aki azokat átélte.

A kötet nem nélkülözi a lírai vonulatot sem. A szerelem fontos szerepet játszik életében, jóllehet annak testi vonatkozásai riasztóak: két nyilaskeresztes bestia vezeti be a szex rejtelmeibe. Később, kezdő újságíróként, „slapajként” úgy érzi, hogy valóban rátalált az igazi szerelemre, ámde végül itt is csalódnia kel, aminek drámaiak, sőt tragikusak a következményei…

Még megrázóbbak a „nagy” történelem hatásai. Ritka erős eszközökkel eleveníti meg a Horthy-korszak burjánzó vadhajtásait, amelyek a Szálasi-féle rémuralomban teljesednek ki igazán. De a szovjet katonák – akik nem Budapest „felszabadításáért”, hanem”bevételéért” kapták a kitüntetést – ugyancsak többoldalú, árnyalt ábrázolással szerepelnek a könyv  hasábjain  – mint ahogy annak idején a való életben is. A regény nem fukarkodik a mind meghökkentőbb események bemutatásával sem, amelyek a háború utáni időszakot egyre inkább jellemezték, s amelyek a világrekorder infláció legyűrésétől és a kékcédulás választásoktól Tito „leleplezésén” át a személyi kultuszig és a Rajk-perig vezettek. Nem véletlenül választotta könyve címéül azt a mondatot, amelyet állítólag Rajk László mondott, megpillantva a börtön udvarán az akasztófát…

A cím egyszerre jelenthet szerelmi csalódást és politikai kiábrándulást. Ám napjainkban, amikor szenvedélyes vita bontakozik ki arról, hogy hogyan, mit – és kit tanítsanak az iskolákban az ifjú nemzedékeknek, Kulcsár István ezzel a regényével talán akaratán kívül is, de egyfajta küldetést teljesít. A negyvenes évek vakhittel és gyűlölködéssel, majd bizakodással és kiábrándulással teli Magyarországáról megbízható ismereteket meríthetnek belőle az ifjú olvasók – és nemcsak ők!…