A táncoló macskakór fotósa

Posted by

70. Berlinale (2020 február 20- március 1)

Ferber Katalin
Minamata, Amerikai film, 2020

Péntek este február 21-én a szerencsés nézők rádöbbenhettek hogy mennyire egyoldalúak az ismereteik Japánról. Különösen most, amikor hírek látnak napvilágot a Japánban is felbukkanó koronavírus terjedéséről , elsősorban a gyötrelmesen lassú bürokrácia miatt, “önként” a Youtube-.ról levett japán járványügyi szakértő tényszerű kritikájáról.
Mi itt Európában többnyire a csodás japán autókat, hi-fi berendezéseket, a szusit, no meg az ottani rendkívül udvarias viselkedést ismerjük. Semmit sem tudunk azonban a japán emberek kiszolgáltatottságáról, melyet nevezhetünk akár a hatalmas gazdasági siker egyik nemkívánt következményének is.
Andrew Levitas amerikai filmrendező Minamata című filmjét, mely W. Eugene Smith fotóriporter (1918-1978) munkásságának állít emléket, a zsúfolásig megtelt nézőtéren szűnni nem akaró taps ujjongás, fogadta.
W. Eugen Smith a Life magazin fotósa volt, a második világháború éveiben készített alkotásaival nemzetközi elismertséget vívott ki magának. A hetvenes évek elején egy japán ismerőse javaslatára Japánba utazik, hogy fényképezőgépével örökítse meg a Kjúsú szigetén, Minamata faluban és környékén pusztító “furcsa” betegséget, (melyet ma is Minamata-kórnak neveznek).
Smith, aki megdöbbenve látja a teljesen megnyomorított gyerekeket, felnőtteket idős embereket, járja a falvakat és megállás nélkül fényképez. Fotózza a a hatalmas vegyianyaggyár, a Csisszó baljós tornyait, és megörökíti a szennyvízelvezető csövet, mely a tengerbe zúdítja a sokféle nehézfémet így higanyt is tartalmazó melléktermékeket.
A halászfalvak lakossága a tenger kincseiből él, kagylók, rákok, halak, melyek (mint évekkel később hivatalosan is megerősítést nyer) higannyal fertőzöttek.
Először a macskák kezdenek táncba (ezért a falu lakossága először táncoló macskakórnak nevezte a betegséget) elnevezése a betegségnek táncoló macska-kór volt), aztán madarak hullottak az égből, az alga, mely nagyon fontos táplálék, eltűnt, maja tenger felszínén haltetemek százai jelentek meg.
A betegség 1956 tavaszán vált ismertté a megyeszékhely (Kumamotó) kórházában, sa laboratóriumi vizsgálatok nak köszönhetően néhány hónap alatt kiderült hogy a rettenetesen eltorzult végtagok, arc, a csillapíthatatlan fájdalom a higanymérgezés következménye. (A laboratórium vizsgálati jelentése titokzatos körülmények között eltűnt.)
A cég, a Csisszó vezetősége szó szerint minden eszközt bevetett a média befolyásolásától a megbetegedettek hozzátartozóinak elbocsátásáig annak érdekében, hogy ne kelljen beismernie a vétkességét.(Néhány évvel később egy másik vegyianyaggyár ugyanígy higanyt engedett a tengerbe, így további halászfalvak lakosai fertőződtek meg.)
A filmben a családok és Eugen Smith harcát nézhetjük végig, mely 1973-ban a japán környezetszennyezés történetében az addigi legnagyobb kártérítési összeg megítélésével “zárult”: csaknem három és félmillió millió dollárt kellett akkor a Csisszónak kifizetnie. 2004-re ez az összeg 86 millió dollárra nőtt, s ekkor kötelezte a japán állam a céget arra hogy a tengervizet és környékét megtisztítsa.
2006-ban, fél évszázaddal a betegség felbukkanása után, emlékművet és múzeumot létesitettek Minamatában.A perek még ma is folynak, mivel a kártérítés kizárólag egyetlen tünetcsoporthoz kötött. Eugene Smith szerepét Johnny Depp alakítja.
A film utolsó két perce az eddigi legsúlyosabb környezetet, s a benne élő embereket megbetegítő vagy megölő katasztrófákat sorolja fel, köztük a 2011 március 11-én bekövetkezett japán, fukusimai atomkatasztrófát is. Japánban 2020 július 24-én Fukusimában lesz a Nemzetközi Olimpiai Játékok hivatalos megnyitója. Ha lesz.

Címkép: W. Eugene Smith leghíresebb fotója a Smithsonian Institute Galériájában. Tomoko fürdetése. 1972.