Pillantás a hídra

Posted by

Benkovits György

Van egy csodás európai álom: az öreg kontinenst behálózó kerékpárút, az EuroVelo, ami városunk számára üdvös és fontos. Emberibb és környezetkímélőbb alternatívát kínál sok turizmusból élő város számára, a mára sorscsapássá lett sáskahad turizmussal szemben.
Nos, e Szentendre számára is kívánatos EuroVelo program magyar tervezői, most olyan hídmegoldást kínálnak Szentendrének, amelyért vállalhatatlanul sokat ígérnek: a város egyik legfontosabb, évszázados értékét, Szentendre arculatát.
A Rév utcai kerékpáros hídról közreadott “háromdés” képek azt az illúziót keltik, hogy ez a híd tájba illő, építészetileg korrekt, sót még a város helyenként májfoltos arcát is kívánatosabbá tesz. Sokunk szerint, ha a valóságban ez épülne meg, az rossz megoldás lenne. Az okosan kiválasztott kameraállásokkal készített képekről ugyanis nem derül ki, hogy a híd feljárójaként a Duna-korzóra egy másik Tímár utcai felüljárót terveznek építeni.
Hogy a hajózhatósági és más műszaki előírások szerint megépítendő híd legmagasabb pontjáról a város ikonikus épületére – a Jakov Ignatovic által az ‘Örök vőlegény’ regényében oly érzékletesen leírt Sima Lolits házra-, a Napórás házra, mint a madár tekintene le a hídon átkarikázó biciklis. A wacomokon megrajzolt tervekről egy kattintással a virtuális hídon, vagy a Duna korzón sétálhatna a kamera. Vajon ezekből a nézőpontokból miért nem mutatják meg, hogy valójában mit láthatnánk?
Ha az emberi szem magasságából és nem madártávlatból, ha ötven méterről és nem hatszázról láttatnánk a hidat és a felhajtóját, akkor feketén-fehéren kiderülne, milyen is lenne a valóságban.
Kiderülne az is, hogy nekünk, a városképet féltőknek, igazunk van-e.

Megéltem én az elmúlt hetven évemben már tucatszor, hogy ‘ki gépen száll, annak térkép ez a táj’. Ilyenkor hangzik el a szokásos replika is, ‘ne okoskodjon a sok köldöknézegető öreg, félművelt lokálpatrióta holmi Lolitsokat emlegetve, és ne feküdjön a haladás elé’. Akik ezt hangoztatják, vélhetően nem értik: ahogy Barcsay, Czóbel, Pirk és Deim, Vajda és Ilosfay, Bánáti Sverák ecsetjével a várost újra és újraálmodta, úgy csiszolódott értékekké az itt élők közösségében a városkép is. Szentendre múltjában is lehet rossz példát találni, máig sajgó seb: a Dunakanyar körút ügyében történt megcsalattatásunk. Talán éppen ezért, nem adhatjuk értékeinket, egy jó ügy rosszul elképzelt megvalósításáért.E tervezett hídnak van egy másik, várhatóan komoly következménye is, ami azért kényes, mert kedves szomszédainkat, a szigetieket érinti. Ők a híd felépítésével arra számítanak, hogy könnyebbé, gyorsabbá válik Budapest felé a közlekedésük. Miért is foglalkoznának azzal, hogy ez milyen problémát zúdít Szentendrére?
A hidat a kényszer jószerivel az összes szigetről ingázó útvonalává teheti, s csúcsidőben annyi gyalogos, biciklis igyekszik majd Szentendrén parkoló autójához, busz- és HÉV-állomáshoz, ami komoly közlekedési és parkolási terhet fog jelenteni a városnak. A világ nagyvárosai és agglomerációi közlekedését vizsgálva a szakemberek szerint öt éven belül óriási robbanás lesz az ún. szoft közlekedési eszközök használatában, a kerékpárral, magicpi-jokkal, segway-jekkel, hoveboardokkal való közlekedés hódítja és foglalja el hamarosan a járdákat, az utakat, hidakat.

Így a döntésnél alaposan mérlegeljük, hogy kell-e ide hidat építeni.