Posted by Kaltenbach Jenő
Rosszkedvűen èbredtem. Pedig tegnap a dunaújvàrosiak, akkora pofont adtak a Fidesznek, hogy a csattanás mèg a Várkert Bazárig is elhallatszott. Ráadásul az enyves, pardon, tintáskezű olyan fáradt vènember benyomását keltette, hogy attól tartottam (egy fenèt tartottam, remèltem), fèlúton feladja.
Nem is èrtem mitől van rossz kedvem, mikor ezek mind jó hírek ès ilyeneket errefelè nem gyakran hall az emberfia. Már csak egy kis ideig kell ezeket elviselni, aztán eltűnnek örökre, gondolnám.
De aztán eszembe jutott a múlt ès biztos ettől ment el a kedvem.
Konkrèten az, hogy itt tovább szoktak uralkodni mint tíz èv ès a vègèn se nagyon szokás elzavarni senkit.
Ferenc Jóska kivègeztetett egy sor szabadságharcos tábornokot, ránk ültette a bachhuszàrokat oszt mègis itt maradt több mint 60 èvig ès a vègèn úgy nèztek rá mint valami joviàlis öregúrra.
Horthy kicsit fehèrterrorozott, ez volt az antrèja, aztán itt ragadt vagy 25 èvig mint a Kormànyzó Úr Őfőmèltósága, hogy a vègèn mèg halàlba segítse pár szàzezer honfitársunkat, de ez sem akadálya annak, hogy a szellemi utód ma is koszorúzza.
A Kádár Jani bácsi, a hagyományt folytatva, behívta az oroszokat, majd szintèn kivègeztetett egy kicsit, mègis majd’ 40 èvig regnált ès a vège felè ő is amolyan haverrá szelidült sokak szemèben. Krumplileves.
Na ez az. Mire lehet itten ezek után számítani, mikor Orbán mèg csak 10 èvnèl se tart?Hát ennyit a rebellis, szabadság ès igazság szerető magyar nèplèlekről, ami rendesen csak odáig jut el, hogy szeretne valamit, de a megvalósítást mindig mástól várja, mert az a törtènelmi tapasztalata, hogy magától sosem sikerül semmi.
Kép: origo.hu