Yuval Harari az „Istenember-elit” létrejöttéről

Posted by

Pokol Béla
Harari az elmúlt években két könyvben („Homo sapiens illetve „Homo deus” címmel) is kitért az emberi történelem mostani fejleményei kapcsán a mesterséges intelligenciával összefonódó modern technológiák embert átalakító hatásaira, melyeket rögtön magyar nyelvre is lefordítottak.
A géntechnológiai feljavítás és az agyi interfészekkel kombionálás lehetőségei alapján az első könyvében még csak azt jelzi, hogy ezek a fejlemények a Homo sapiens egészének eltűnéséhez, és helyette a felavított szuperemberré váláshoz vezethetnek: “Hetvenezer évvel ezelőtt a Homo sapiens mégcsak egy jelentéktelen állat volt, amely a saját dolgaival törődött Afrika egy csücskében.
Az ezt követő évezredekben az egész bolygó urává és a ökoszszéma rémévé kűzdötte fel magát. Jelenleg az “istenné válás” szélén áll, a küszöbén annak, hogy megszerezze nem csupán az örök ifjúságot, de a teremtés, a pusztitás isteni hatalmát is.” (Harari 2015:369). A néhány évvel később írt, második könyvében már közelebbről is szemügyre vette ezeket a fejleményeket, és a mesterséges intelligencia teremtményeinek (robotoknak és algoritmusoknak) minden emberi munkát fokozatosan átvevő képességén meditálva már az emberiség kettéválását prognosztizálta.
Míg a nagy többség haszontalanná és eltartottá válik, addig egy egészen szűk elit – genetikailag feljavítva és agyi interfészek révén szuperemberré válva – a mesterséges intelligenciát uralva egy külön emberfajjá válik, a Homo sapiensek haszontalan tömegei felett a Homo deus új emberfajává: ”(…) az egyes emberek nélkülözhetetlenek és megfejthetetlenek ugyan, de ők a továbbfejlesztett emberek kicsi, kiváltságos elitjét alkotják majd.
Ezek a szuperemberek korábban soha nem látott képességeknek és kreativitásnak örvendhetnek, amelynek köszönhetően a világ legfontosabb döntéseinek zömét továbbra is ők hozzák meg. (…) A legtöbb ember azonban nem lesz továbbfejlesztve, következésképpen alacsonyabb kasztot alkot, amelyet egyaránt uralnak majd a számítógépes algoritmusok és az új szuperemberek.” (Harari 2017:298).
Tovább fejtve ezt a gondolatot nem riad vissza annak felvetésétől sem, hogy az “Istenember”-elit számára a történelem folyamán először teljesen fölöslegessé válnak az egyszerű sapiensek haszontalan tömegei, melyek részére így az ellátás megvonása is felmerül, hisz a források a szuperemberek számára kellenek: “Ahogy az emberi katonák és a munkások helyét átveszik az algoritmusok, legalább az elit egyes tagjai arra a következtetésre juthatnak, hogy nincs értelme emelt vagy akár alapszintű egészségügyi ellátást biztosítani a haszontalan szegények tömegeinek, sokkal kifizetődőbb lenne inkább arra összpontosítani, hogy egy maroknyi szuperembert a norma fölé fejlesszenek.” (Harari 2017:300).
Ugyanez más megfogalmazásban: “A 20. századtól eltérően, amikor az elitek érdekében állt a szegények problémáinak megoldása, mert katonailag és gazdaságilag is feltétlen szüksége volt rájuk, a 21. században leghatékonyabb (noha eléggé kegyetlen) stratégia az lehet, ha lekapcsolják a hasznavehetetlen harmadosztályú vagonokat, és csak az első osztály száguld tovább” (Harari 2017: 301).
Az őszinte végiggondolás azért jó, mert így a ténylegesen is felmerülő szörnyű lehetőségek megvalósulása előtt az elkerülés lehetőségein is el lehet gondolkodni. Harari felvetése így arra is jó, hogy még őszintébben a szem elé kapjuk azt, hogy az eddigi történelem során a mindenkori uralkodó eliteknek elemi érdeke volt a forrásokat a számára megteremtő tömegek létének biztosítása.
Így, ha a teljes mértékű technológiai munkanélküliség körülményei között a továbbfejlesztett szuperemberek két-három százaléka mellett az emberiség 98%-a pusztán az eltartott és a haszontalan létezés állapotába kerül, akkor ezek teljes mértékű “eliminálása” is a valószínű fejlemények sorába kerül.
Az állandó atomfenyegetettség egész emberiséget eltüntető réme ma is létezik, és a mesterséges intelligencia ezerszer hatékonyabb pusztítógépezetének mozgásba hozása, (illetve “e mozgásba hozás útjából az akadályok elhárítása”) állandó opcióvá válhat, ha a szűk elit biztos fedezékből élheti ezt túl. A Harari által felvetett lehetőség az emberiség kettéválására “istenemberekre” másrészt haszontalan tömegekre így egyben a szupereliten túl az egész emberiség eltüntetését mint opciót is a valószínűség egy fokára hozza fel.
Harari persze alig néhány oldalon tér ki érdemben a technológiai munkanélküliség teljessé válásának elemzésére, és inkább a gyorsan véghez vitt következtetés-levonása miatt érdekes. Mindamellett e művei a legnagyobb figyelmet keltettek rögtön a világban, és az Amazon internetes oldalának tanúsága szerint az eredetileg 2012-ben és 2015-ben angol nyelven írt könyveket már napjainkig lefordították spanyolra, franciára, németre, kínaira és portugálra, illetve anyanyelvére, héberre.
Nem lehet panasza a magyar szellemi légkörben népszerűsítésére sem, de az általam most kiemelt fejtegetéseivel foglalkozást hiányolom. Igaz, hogy ő ezt csak semlegesen konstatáló módon adja elő, de mivel egy bizonyos valószínűséggel ez a jövőbeli opció rendelkezik, így nem lehet fontosabb annál, hogy erről is vita induljon.