Posted by Lékó Sándor
Elnézést kérek Martin Luther Kingtől (Luther Márton Király), hogy elferdítettem élete kulcsmondatát, de talán megbocsát nekem odafönt…
Szóval álmomban jó Király – bocsánat király – voltam és tán tegeződtem is a népemmel, amolyan Fülig Jimmy-sen: Szervusz nép! (Szervusz király!). Reggel magamhoz kérettem a kancellárt, számoljon be az államkassza állapotáról. Ő elmondta, hogy a kassza csaknem üres, sok a hitel és a kifizetetlen számla.
Nos, rögtön utasítottam, hogy a miniszterelnökkel (nekem olyan is volt) kezdjenek azonnal tárgyalásokat a környező országok vezetőivel. Mutassanak jó arcot és ígérjék meg, hogy mindenben a rendelkezésükre állunk. Közben puhatolják ki, mire is lenne szükségük és hazajőve támogassák azokat, akik megértik a fő gazdasági áramlatok szerepét. Idehaza adjanak szabad kezet a pedagógoszoknak (így mondtam: pedagógosz), engedjék el az orvosok adóját és vegyék el az ordonáncok fegyverét. Ha lehet, tanítsák meg őket mosolyogni is…
Ezen kívül számos népszerű intézkedést hoztam, többek között az egymásra acsarkodóknak megtiltottam, hogy bizonyos szavakat használjanak (aki ennek nem engedelmeskedett, azt tömlöcbe vetettem)és mondhatom, a sok körülírás miatt néha adódtak is komikus esetek, de mindez hozzájárult a közélet színesebbé tételéhez.
A szegények adóját is elengedtem és kissé megsarcoltam a gazdagokat, akik sem befektetni nem akartak, sem jótékonykodni.
A színházaknak megengedtem, hogy rólam és országom közállapotairól szóló – bizony, néha eléggé csúfondáros – darabokat játsszanak. Ez utóbbi – csodák-csodája – növelte a népszerűségemet és azt mondták rám, hogy „bölcs” vagyok. Lassan ki is fogytak a szatírából és kénytelenek voltak azokat pellengérre állítani, akik az általam diktált haladás kerékkötői voltak. (Bevallom, ezen a ponton kicsit beavatkoztam, mert kezdett kissé személyi kultusz jellege lenni a dolognak, és sikerült is időben bezárnom az ablakot a „keleti szellő” előtt…)
Néhány év múlva hátradőltem trónusomon és azt a nagyképű kijelentést engedtem meg magamnak, hogy „a mű kész, az alkotó pihen…”
Aztán egyszer csak felébredtem és körülnéztem. Volt egy álmom…
A mese.tv illusztrációja