Posted by Szele Tamás
Megindult az álhírek elleni harc a hatóságok részéről. Ma, kedves gyerekek, arról lesz szó, hogy miért nem lesz ebből rendszer, és beavatom a közönséget néhány üzleti titokba, például abba, hogy körülbelül hány forinttal tetszettek kitömni ezeknek a gátlástalan kóklereknek a zsebét.
Baromi sokkal.
De kezdjük a rossz hírrel. A magyar sajtó talán a hétvége, talán az érdektelenség, talán az üggyel párhuzamosan zajló egyéb közérdekű események miatt, de kevés kivételtől eltekintve beérte a rendőri közlemény továbbadásával, mely aztán felkerült az MTI-re is. Így a történet fontossága kissé elsikkadt, hétvégi rendőri hír lett belőle, körülbelül annyira figyelemreméltó, mint egy véresebb kocsmai verekedés vagy egy bukott pilótajáték. Hát, ennél azért lényegesen többről van szó, még ha nem is érte el a hétvégi ügyeletes kollégák ingerküszöbét a dolog jelentősége.
Többről és kevesebbről. Ugyanis a nagy örömben még én magam sem tulajdonítottam fontosságot a rendőri közlemény egy félmondatának, miszerint:
„Közveszéllyel fenyegetés gyanúja miatt két ember ellen eljárást indítottak.”
Na, itt a baj: nem mindenféle rém- és álhírek terjesztése miatt indult az eljárás, hanem közveszéllyel fenyegetés miatt! Aminek a büntetési tétele ugyan egytől öt évig terjed – és ez, mint minősített eset, megérdemli a maximumot – de az álhírek terjesztését továbbra sem üldözi úgy általában a törvény ezek szerint. Csak speciális esetben, például most, járvány idején. Hogy mi lesz a Gulyás Gergely-féle feljelentéssel? Ha együtt tárgyalják a mostanival, akkor ugyan lehet valami eredménye a bírói gyakorlat alakulása szempontjából, csakhogy nem fogják együtt tárgyalni, mert a miniszterelnökséget vezető miniszterről hazudozni azért mégsem jelent közveszéllyel fenyegetést, messze áll Gulyás attól, hogy ő közveszély legyen. Hogy a fél világról hazudtak, mindenkiről, akinek csak kicsit is ismert a neve, ideértve a részeges Pistát, a batykatelevényi labdarúgó csapat másodtartalékainak sztárját is? A fél világ majd lesz szíves sértettenként külön feljelentést tenni, ahány sértett, annyi ügy.
A fél világ nem lesz szíves, ugyanis a rendőri közleményből – a jogrendszernek megfelelően egyébként – nem megismerhető sem az érintett orgánumok neve, sem a gyanúsítottaké, tehát azt sem lehet tudni, ki ellen tehető meg a feljelentés. Meg a fél világnak szokott lenni más és jobb dolga is.
Szóval mi most nem egy nagy, átfogó, leleplező álhír-ellenes hadárat kezdetét látjuk, hanem egyetlen ügyet, arra is azért volt szükség, mert Pintér Sándor megígérte, hogy fellépnek a járvánnyal kapcsolatban álhíreket terjesztők ellen, és a Gulyás-féle feljelentés kapcsán már volt két madárka, akikért csak ki kellett menni és be is lehetett vinni őket. Eredmény megvan, fejeket lehet felmutatni.
Akkor most térjünk a dolog érdekesebb részére. Arra, hogy mennyit is kerestek ezek a kóklerek áldatlan hazudozásukkal.
Rengeteget, kérem. Itt jelezném, hogy adataim és bizonyítékaim a már megszűnt Fakepalm oldal tulajdonosától, Karácsony Csillától származnak. Ez az oldal az álhírek elleni harc jegyében indult, és a rengeteg zaklatás, perrel való fenyegetések miatt szűnt meg, most némileg könnyedebb hangvételben a csaxolok.hu-n folytatják, remélhetőleg nagyobb sikerrel tevékenységüket.
Hát lássuk, mit tudtak meg ők annak idején?
Ezek az adatok az első N. Erika és Sz. Viktor (nem pár: anya és fia) által üzemeltetett álhírlap-hálózat összeomlása utánról valók. Mint ismeretes, 2018 nyarán a Facebook – tehát nem a magyar hatóságok – megunta az akkor már mérhetetlen pofátlansággal, erőszakosan terjeszkedő, folyamatosan hazudozó rendszert, amit naponta sokan jelentettek álhír-terjesztés miatt, és egyszerűen lesöpörte őket az oldalról. Más ember ilyenkor leül Babilon vizeinél és sír, esetleg eltöpreng azon, mit csinált rosszul, hol követte el a hibát, ők nem ezt tették, hanem azonnal megkezdték az új hálózat kiépítését. Majd meg fogjuk látni, miért.
De nem akartak teljesen nulláról indulni, ezért már létező, tíz-húszezer követővel rendelkező oldalakat vásároltak össze, az egyik ilyennel folytatott tárgyalás részleteit kaptam meg, és megdöbbentő számok szerepelnek benne. Az oldal tulajdonosát ugyanis Sz. Viktor azzal az érvvel próbálta meggyőzni nem csak arról, hogy adja el olcsón a felületét, hanem arról is, hogy maradjon ott alkalmazottként egy minimális összegért, miszerint „hallgass rám… az eredményeim igazolnak, ha más nem is”, „tanulj a profiktól, akkor lehetsz te is sikeres”, „mindig sikeres emberekkel veszem magam körül és iszom a szavaikat”, „olyan kis ügyes srác lennél, csak sajnos üzletileg tekintve nem a megfelelő emberek vesznek körül”.
Mint egy harmadosztályú menedzsertanfolyam anyaga. Az – akkor még – tulajdonos megkérdezte, mivel tudja bizonyítani a sikerét, mire Sz. Viktor átküldött neki egy AdSense-kimutatást.
Mi az az AdSense? Saját hivatalos meghatározásuk szerint: „A Google AdSense egy, a Google Inc. által üzemeltetett online hirdetésközvetítő szolgáltatás, melynek elsődleges célja internetes reklámfelületek értékesítése. A szolgáltatás lényege, hogy a weboldal-tulajdonosok regisztráció után engedélyezhetik weboldalukon szöveg, kép és videó formátumú hirdetések megjelenítését. A hirdetések az adminisztrációs felület segítségével testre szabhatóak, úgy lehet őket a weboldalba illeszteni, hogy az teljes egészében illeszkedjen a lap megjelenésébe: beállítható az egyes bannerek mérete és a színvilága is. Az AdSense-hez számos nagy hirdetési hálózat szerződött, a hirdetések nagy részét ugyanakkor a Google saját hálózatából meríti. A rendszer fontos tulajdonsága, hogy az oldalon megjelenő hirdetések összefüggésben állnak az oldal szöveges tartalmával, így a hirdető cégek nagyobb hatékonyságot érhetnek el célzott reklámjaikkal.”
Nekem is van AdSense-fiókjom, ugyanis egy másik híroldalon használom ezt a lehetőséget, csak hát mivel azon tényleg hírek vannak, volt már napi nyolc fillér bevételem is, az átlagos összeg naponta olyan pár száz forint. Olyan hónap még nem volt nálam, hogy elérte volna a befolyó összeg a húszezer forintos küszöböt, ami után fel lehet venni a pénzt, szóval sok hasznát nem látom.
Bezzeg az álhírlapok!
A huppa.hu cikke