Történelmi séta

Vásárhelyi Mária
Szeretnék igazságos lenni; Minden tiszteletem Pokorni Zoltáné, aki a XII. kerület polgármestereként összefogott az I. és II. kerület vezetőivel, és egy közös történelmi séta keretében mutatják be az érdeklődöknek azt a borzalmas öldöklést és pusztítást, ami február 11-én, az un. kitörés napján történt Budapesten.
Közösen kívánják bemutatni a rengeteg szenvedést, gyilkolást és pusztítást, ami azért történt, mert a Várban rekedt német és magyar Wehrmacht katonák a biztos vereség ellenére sem voltak hajlandóak kapitulálni, és így két hónappal meghosszabították a háborút, rengeteg felesleges szenvedést okozva a főváros lakosainak. Ez alatt a két hónap alatt rommá lőtték Budapestet, és a kitörni szándékozó katonák 90 százaléka is elpusztult. Pokorni Zoltán azzal, hogy résztvesz ebben a közös akcióban, nyíltan szembefordul a kormánypártok hungarista, neonáci narratívájával, amely szerint a kitörésben résztvevő Wehrmacht katonák a „haza hősei” voltak. Mára az is kiderült (bővebben ld. #Átlátszó ), hogy a kormány anyagilag is súlyos százmilliókkal támogatja azokat a szervezeteket, amelyek katonai egyenruhás, horogkeresztes, neonáci vonulást szerveznek az általuk becsület napjaként emlegetett esemény alkalmából. És tiszteletre méltó az is, hogy Pokorni Zoltán – korábbi álláspontjával szembefordulva – ma már nyilvánosan elismeri, hogy a Turul madár a harmincas években az antiszemita szélsőjobboldal szimbolumává vált, és ezért nem alkalmas arra, hogy a háború ártatlan áldozatainak emlékművén éktelenkedjen. Mindannyian tudjuk, hogy a Fideszben, mint a maffiában általában, a bosszúállás az egyik legfontosabb alaptörvény. Ezt nyilván Pokorni sem kerülheti majd el. Ezért illeti meg különös tisztelet, hogy kiállt az igazság, a becsület és a tisztesség mellett.
Közösen kívánják bemutatni a rengeteg szenvedést, gyilkolást és pusztítást, ami azért történt, mert a Várban rekedt német és magyar Wehrmacht katonák a biztos vereség ellenére sem voltak hajlandóak kapitulálni, és így két hónappal meghosszabították a háborút, rengeteg felesleges szenvedést okozva a főváros lakosainak.
Ez alatt a két hónap alatt rommá lőtték Budapestet, és a kitörni szándékozó katonák 90 százaléka is elpusztult. Pokorni Zoltán azzal, hogy résztvesz ebben a közös akcióban, nyíltan szembefordul a kormánypártok hungarista, neonáci narratívájával, amely szerint a kitörésben résztvevő Wehrmacht katonák a „haza hősei” voltak.
Mára az is kiderült (bővebben ld. #Átlátszó ), hogy a kormány anyagilag is súlyos százmilliókkal támogatja azokat a szervezeteket, amelyek katonai egyenruhás, horogkeresztes, neonáci vonulást szerveznek az általuk becsület napjaként emlegetett esemény alkalmából.
És tiszteletre méltó az is, hogy Pokorni Zoltán – korábbi álláspontjával szembefordulva – ma már nyilvánosan elismeri, hogy a Turul madár a harmincas években az antiszemita szélsőjobboldal szimbolumává vált, és ezért nem alkalmas arra, hogy a háború ártatlan áldozatainak emlékművén éktelenkedjen.
Mindannyian tudjuk, hogy a Fideszben, mint a maffiában általában, a bosszúállás az egyik legfontosabb alaptörvény. Ezt nyilván Pokorni sem kerülheti majd el. Ezért illeti meg különös tisztelet, hogy kiállt az igazság, a becsület és a tisztesség mellett.