Posted by Radó Iván
Nincs nemzeti légitársaságunk. Nyolc éve, 2012. február 3-án állt le a cég.
Beszédes adat, hogy 1954 és 1990 között összesen 6 vezérigazgató tevékenykedett, míg 1990 és 2012 között 17. Az 58 éves működés során 11 olyan sajnálatos esemény történt, melyek során a teljes repülőgép elveszett, ezek közül 7 katasztrófa és 4 esemény volt. Az első részben az úgynevezett események szerepeltek. Most a katasztrófák egy részéről olvashatnak.
>1/ HA-TSA DC-3 Budapest/Zugló 1961:
A vállalati gépparkban akkor még használatos LI-2-es a DC-3-as szovjet változata, mivel licenszét megvásárolta a Szovjetunió. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen nyugati típus 1988-ig, úgy került a céghez, hogy légtérsértés miatt leszállásra kényszerítették és lefoglalták. A repülőgép az akkor még szokásos hétvégi sétarepülésre indult, amely abból állt, hogy nagyjából a Ferihegyi pálya meghosszabbított vonalában elrepült a Városliget végéig, majd onnan visszafordult. Azonban a kapitány elhatározta, hogy különféle műrepüléshez közel álló gyakorlatokat mutat be, az erre alkalmatlan géppel, amely így végül átesett és egy lakóházba csapódva megsemmisült. A teljes emberveszteséget még 3 ember halála is tetézte, akik a földön tartózkodtak,”
2/ HA-MOD Il-18 Párizs 1962:
A repülőgép a Frankfurt-Párizs útvonalat repülte, amikor közvetlenül a leszállás előtt „ismeretlen okból” lezuhant, az összes személy halálát okozva. A közvetlen ok az volt, hogy az egyébként modernnek számító repülőgép vízszintes és függőleges vezérsíkját (farokrész) akkor még nem látták el jegesedést gátló berendezéssel és a gép eljegesedve gyakorlatilag irányíthatatlanul a földnek csapódott. A repülőgépet a MALÉV akkori főpilótája (a főpilóta gyakorlatilag repülési igazgató, tehát nem egy-egy járat kapitánya) vezette. Az esetet követően ezt a hiányosságot szépen, csendesen, visszamenőleg is megoldotta a gyártó.
3/ HA-MOC Il-18 Koppenhága 1971:
A repülőgép egy nehéz, sok szakaszos járatról indult vissza Oslóból. A koppenhágai leszállás előtt rossz időjárási viszonyok között repült és az utolsó kilométereken egy olyan jelenségbe kerültek, amelyet akkor még nem ismertek. A szélnyírás (windshear) és mikroszélroham (microburst) bizonyos időjárási körülmények között szinte biztosan fellép, ezért (is) a mai napig tilos zivatarfelhőbe repülni (CB= cumulonimbus). A repülőgép a megközelítés végső fázisában emiatt hirtelen többirányú és hirtelen változó áramlásokba került, amelyek hatására a víznek ütközést nem lehetett elkerülni. 4 személy élte túl a katasztrófát, közülük sajnos egy légiutaskísérő meghalt, mivel el szeretett volna távolodni a géptől, ahogy tanították, de túl sokat úszott, tehát lényegében halálosan kimerült. Ezt a járatot a MALÉV leghíresebb, de nemzetközileg is széles körben ismert pilótája Szentgyörgyi Dezső repülte, akinek szélső ( az utolsó út szavakat repülő emberek nem használják) útjához közeli volt ez a járat.
A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: RADÓ IVÁN KÉP-GYŰJTEMÉNYE EGYEDÜLÁLLÓ. A KÉPEK LEMÁSOLÁSA, PUBLIKÁLÁSA CSAK A SZERZŐ ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES!
Folytatjuk