Tanácsot kér a polgármester

Posted by

Szabad városok, hiteles írások
Az Újnépszabadság sorozata az ellenzéki összefogás nyomán felszabadult városok életével foglalkozik. Helyi tudósítók jelentése alapján beszámolunk a másik Magyarország híreiről, eseményeiről.
Ezúttal a polgármester maga írt.

Pikó András
(Józsefváros)
Újabb politikusi dilemma, rég jöttem már tanácsért hozzátok. A következővel szembesültem: a polgármesteri programomban azt ígérem, hogy felszámoljuk a parkolásmegváltás gyakorlatát  – sokféle ok miatt gondoltatam így, de többek között azért is, mert a vállalkozók rég megkötött szerződésekkel irreálisan alacsony áron tudnak kibújni a parkolási hely építési kötelezettségük alól és tovább terhelik a köztereket ezzel.
Most, amikor Józsefváros hosszútávú fejlesztéséről gondolkodunk szembesültem azzal, hogy sok belső területünkön nincsen szükség már épített parkolókra – nincs rá igény, sokan kiköltöztek távolabbra és amúgy is tele van a belvárosi rész, az újabb parkolók csak újabb autókat vonzanának, miközben a külső részeken igény is és szükség is lenne rá, parkolóházakra leginkább.
Amire pénzünk csak akkor lesz, ha a parkolásmegváltásból bejövő bevételeinket erre fordítjuk.
Értelmes is és szükséges is tehát módosítanom a programomat.
Ez alapvetően politikai és kommunikációs probléma, amivel kapcsolatban a személyes véleményem az, hogy egy politikus is módosíthatja az elképzeléseit, sőt, ha meggyőződése szerint a közösség érdeke ezt kívánja, akkor ez kötelező is – a jó politikus alkalmazkodik a változó feltételekhez és ha a probléma megoldásában és nem a saját egoja őrzésében érdekelt, akkor nem tehet mást, akár a programjával szemben kell dolgoznia.
Kell-e erről beszélnem?
A programom ugyanis azt is mondja, hogy amit csak lehet megosztok a választókkal, információt, döntési lehetőséget – ha ezt komolyan veszem, és komolyan veszem azt is, hogy a választók felé kötelességem a számonkérhetőségem biztosítása, akkor erről kommunikálnom kell feléjük.
És innen jönnek az ellenérvek: támadhatóság. gyengeség, a lejárató kampányok táplálása, az, hogy a magyar politikai kultúrában ez nem szokásos stb és leginkább az, hogy nincsenek olyan médiaviszonyok, amelyek garantálnák azt, hogy ez a kommunikáció átmenjen.
Ezeket a dilemmáimat természetesen csak itt a magánldalamon osztom meg, a barátaimmal és a szoros ismerőseimmel, nem szánom a szélesebb nyilvánsság elé – a véleményetek és tanácsaitok személyes viszonyunkban értemezhető.
Ennek figyelembe vételével nagyon köszönöm, ha írtok nekem, hogyan oldanátok meg a dilemmámat, ha az dilemma egyáltalán.