Magyar vírus

Posted by

Iván Gizella

Félek, persze hogy félek, a fene egye meg. Olvasom a híreket, a médiában és a közösségi oldalakon is. A koronavírusról természetesen, s elborzadok. Félek, mert ilyen helyzetben, ami méltán mondható embert próbálónak, mutatkoznak meg az emberek igazi valójukban.
Fura ezt kimondani, de mi magyarok, úgy globálisan szeretünk jajveszékelni, siránkozni és főleg másokat hibáztatni, rémhíreket kelteni. Abban a pillanatban, amikor majd idehaza is felüti a fejét a vírus, biztos vagyok benne, hogy az emberek egymást fogják utálni. Még a jelenleginél is jobban. Igen sokan vagyunk a Földön. De az nem jelenti azt, hogy csak magunkra gondoljunk, magunkat mentsük. Ha eljön az idő, a segítő kezekre és nyitott szívekre lesz szükség.
Már most is mindenki fél, retteg, hogy a boltban, ahol kínaiak vásárolnak, az éttermekben, az iskolákban, a kollégiumokban, a munkahelyeken tele köhögik a levegőt a vuhani vírussal.
S magamon is azt vettem észre, hogy nem vagyok én sem különb. Egy röpke gondolat miatt, ami befészkelte magát a fejembe nem szálltam be a kínai lánnyal együtt egy liftbe. Ez borzasztó. Nem akarok ilyen lenni.
Szeretnék bízni abban, hogy akinek ez a dolga, mindent megtesz annak érdekében, hogy a vírus ne terjedjen, ne jöjjön be az országba. De tudom, nem tesznek.
Nem állítanak le repülőjáratokat Kínából, sőt újat nyitnak, nem állítanak fel hőkapukat a reptéren, sőt, beengedik a lázas betegeket, a fertőzésgyanús esettel együtt utazókat. Nincs karantén, nincs szájmaszk, kevés az orvos.
Megette a fene az egészet.
A Tanú című film jut eszembe.
“Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”
Valahogy így gondolja a kormány is. Bízzunk, olvassuk a Bibliát, tartsuk be a tízparancsolatot. Legalább mi.
Erre csak annyit mondok, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.