Csupasz turkáló, az emberiség ajándéka

Posted by

Matuscsák Tamás

A kínai Holdújév, amely ez évben január 25-re esett, a tizenkét évente ismétlődő ciklusban az idén a Patkány évét hozta el számunkra.  

A patkány számtalan betegség terjesztésével, így a fekete halállal, a pestisjárványokkal  is szoros kapcsolatba hozható, amiért évezredeken át az emberiség egyik legfőbb közegészségügyi problémáját jelentette, és még ma is nagyobb komoly probléma a fejlődő országokban, de olyan vízre épült metropoliszokban, mint Párizs, szintén nem sikerült még megoldást találni a kiirtásukra.

A kép forrása: Defiecologique)

Budapesten ismét egyre gyakoribb a megjelenése. Furcsa módon azonban a patkány egyik távoli rokona az a faj, amelytől számos rettegett betegség, a rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a Parkinson- és az Altzheimer-kór kutatói is csodát várnak. Az átlagembernek sokszor van manapság olyan érzése, hogy már mindent tudunk a körülöttünk lévő világról, és az abban élő élőlényekről. Különösen így gondoljuk az emlősökkel kapcsolatban, melyek esetében sokkal több szó esik a kihalóban lévő fajokról, mint újak felfedezéséről, illetve a velük kapcsolatos tudományos áttörésekről. Az utóbbi években azonban a kutatók egy kelet-afrikai rágcsálóval kapcsolatban egyre több rendkívül különös tényre bukkantak, aminek következtében ez a visszataszító külsejű állat fokozatosan a laboratóriumok egyik sztárjává lépett elő. A magyarul csupasz turkálónak vagy csupasz vakondpatkánynak elnevezett (a nagy német természettudós, Eduard Rüppell már 1842-ben leírta) Heterocephalus glaber Délkelet-Etiópiában, Kenya keleti részén és Szomália nagy részén őshonos, ám ott sem sűrűn találkozhatunk vele, mivel élete során sohasem jön ki a felszínre. Az orra körüli  néhány szőrszálat leszámítva az állat teljesen kopasz. Föld alatti életmódja miatt gyakorlatilag vak. Fülkagylója nincs, fülei csak közönséges nyílások két oldalt. Két-két hosszú, előre álló, sárga metszőfogát használja az alagutak ásására és egyetlen veszedelmes ellenfelével, a kígyókkal szembeni védekezésre éppúgy, mint a főként gumókból álló tápláléka megrágására. Hegyes kis karmai is segítségére vannak mind ebben.
Egyik különlegessége, hogy emlős létére a csak a hangyáknál, termeszeknél és méheknél megfigyelhető, a szakemberek által euszociálisnak nevezett, 70-300 fős koloniákban él. A közösségek egy-egy királynő vonzásában élnek, aki mintegy 80 naponként párzik, 7–10 nappal a 70 napos vemhességét és a szülést követően. A fiatal királynők 3–12, az érettebb korúak akár 20–28-at is fialnak egyszerre (a kolónia többi nősténye viszont nem szaporodik!). Az újszülött élénk rózsaszínű,  néhány grammos csöppség, amely azonban már néhány óra elteltével önállóan közlekedik, és 3-4 hét elteltével már szilárd táplálékot fogyaszt.
Mindezek azonban nem tennék még ennyire érdekes élőlénnyé a turkálókat. Az első különlegesség, amelyre a tudósok rádöbbentek, az állat rendkívül hosszú élete. Míg a többi rágcsáló (egér, patkány stb.) alig 2-4 évig él, addig a turkáló közel tízszer annyi ideig, akár harminc évig is. Ennek egyik fő oka valószínűleg az a rendkívüli képessége, amelyet 2009-ben Rochelle Buffenstein és társai írtak le először: szervezetük sokkal gyorsabban regenerálódik, mint a legtöbb emlősé, sőt, úgy tűnik föl, képes lényegesen lelassítani a sejtöregedés folyamatát is.
Ami ennél is lényegesebb, a kutatások szerint a turkáló sosem betegszik meg rákban, sőt, még mesterségesen sem sikerült rákkal megbetegíteni egyetlen példányt sem, ahogyan szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri betegségei sem alakulnak ki.Az University of Rochester sejtbiológusai, Vera Gorbunova  és Andrei Seluanov úgy vélik, hogy a rákmentesség hátterében az állatok hialuronsav-termelésének genetikai eltérése állhat.
(A hialuronsavat a plasztikai sebészet és a kozmetikaipar hosszú ideje használja, káros mellékhatást mindeddig nem találtak. Utóbbira magyarázat lehet, hogy az emberi szervezet is termeli, ám ez a folyamat az évek alatt lelassul, ami a ráncok megjelenését okozza.)A turkáló ráncosan születik, és bőre egész életében így marad, ugyanakkor kötőszöveteiben még igen idős korban is magas koncentrációban mérhető hialuronsav, amely a szervezet egyik legkiválóbb antioxidánsa, ami részben magyarázat a rusnya rágcsáló „varázserejére”. A kutatók szerint az is jelentőséggel bír, hogy hialuronsav-állománya a többi emlőstől eltérő szerkezetű, nagyobb méretű molekulákból áll, amely összességében viszkózus masszát képez a kötőszöveti sejtek körül. Másrészről pedig a hialuronsav lebontásáért felelős enzim egy génnek köszönhetően csak igen korlátozottan hat ezekben az állatokban, amelyek tehát így mind ez ideig az egyedüli élőlények, amelyek szervezetében olyan daganatgátló mechanizmust fedeztek fel, amelynek alapja egyetlen gén.
Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy az állat tökéletesen érzéketlen minden fájdalomra (ami valószínűleg szintén egy genetikai enzim-deficienciára, az ún. P-szubsztancia hiányára vezethető vissza), és akár 18 percig is károsodás nélkül kibírja oxigén nélkül (amire pedig a tápanyagként elfogyasztott fruktóz a többi állattól eltérő, oxigén nélküli bontása ad magyarázatot), akkor bátran állíthatjuk, hogy a turkáló további kutatása akár ma még elképzelhetetlen előrelépést is hozhat az orvostudománynak és így az egész emberiségnek.

 (Kép: Radio Canada)

Az infovilág cikke