Csoda tűz után

Posted by

Szabad városok, hiteles írások

Az Újnépszabadság sorozata az ellenzéki összefogás nyomán felszabadult városok életével foglalkozik. Helyi tudósítók jelentése alapján beszámolunk a másik Magyarország eseményeiről, híreiről.

(Tiszaújváros) Január 3-a beleégett a gondolataikba. Nem sokon múlott, hogy elfüstöljön egy család élete.
Az Árpád út 39. negyedik emeletén elektromos tűz keletkezett egy zárlatos számítógép miatt. Szerencséjük volt, fentről vigyáztak rájuk, éppen akkor senki sem volt a lakásban.

Dani 15.25-kor indult otthonról kajak edzésre, apukája jött érte, 15.48-kor érkezett a riasztás a tűzoltóságra, hogy ég a lakásuk. Húsz percen múlt.

Két héttel a tűz után, a lakás tulajdonosával,

Együd-Riczu Andreával beszélgettem.

– Álmodnak még olykor azzal a bizonyos estével?

– Sokat jár a fejünkben, hogy másként is történhetett volna, de igyekszünk előre nézni. Nem könnyű kitörölni, nem könnyű nem gondolni rá, hiszen bár a lakás lakhatatlanná vált, de azóta is minden nap itt vagyunk, hiszen fel kell újítani, rendbe kell rakni, tovább kell lépnünk.

– A rossz emlékek mellett mi maradt meg a lakásban. Értékek, bútorok?

– Minden elfüstölt, a személyes holmink, ruhák, könyvek, emlékek, értékek. Szinte mindent ki kellett dobni, egy gardróbszekrényt, egy ágyat, egy fotelt és egy dohányzóasztalt tudtunk megmenteni, gyakorlatilag ennyink maradt. Az első kétségbeesésünket a barátok, szomszédok, az együttérző ismerősök és ismeretlenek enyhítették, akik másnap egyszerre, egy emberként mozdultak meg értünk, miattunk. Soha nem tapasztaltam még ekkora szeretetet, és összefogást, alig hittem, ennek köszönhetően tarthatunk ott, ahol tartunk, körülbelül két hét múlva

talán vissza is költözhetünk.

– Honnan jött a segítség?

– Erőt, energiát és időt nem kímélve segítettek sokan kétkezi munkájukkal, szervezték és

küldték az adományokat, de többen pénzbeli támogatást is adtak, mások lelkileg segítettek átvészelni a nehezebb napokat. Itt szeretném mindenkinek megköszönni azt a mérhetetlen támogatást és felénk áradó szeretetet, amit kaptunk az elmúlt hetekben, nem tudok elég hálás lenni. A fiam sportegyesülete, a Tiszaújvárosi Kajak-Kenu és Sárkányhajó Egyesület vezetőség és dolgozói rögtön a történtek után támogatásukról biztosítottak. A sportolók szülei hatalmas összefogással gyűjtésbe kezdtek, és nagy összegű adományokkal leptek meg minket, hogy minél hamarabb el tudjuk kezdeni a lakásunk helyreállítását. A szülői közösségből többen is minden nap ott vannak a lakásban és dolgoznak, kiürítették a házat, takarítottak, vakarták a falakról a kormot, gletteltek, most éppen festenek, és mindenféle felújítási munkát végeznek. A munkahelyem, a TIK is teljes mellszélességben mellettünk és mögöttünk van, a vezetőség, az irodai dolgozók és a TIK által működtetett intézményekben dolgozó kollégáim pénzbeli és tárgyi adományt adtak és feldolgozni is segítenek a történteket, hiszen velük napi munkakapcsolatban vagyok. A város vezetője, dr. Fülöp György polgármester úr is az elsők között keresett meg, hogy biztosítson minket a támogatásáról, és köszönet a tűzoltóknak, akik gyorsan hárították el a bajt, ami – ha ők nincsenek – nagyobb is lehetett volna.

Köszönő soraimban megemlíteném még a Tiszaszolg 2004. Kft-t, a Lidl hejőkürti lerakatát, ahonnan rengeteg ruhaadományt kaptunk, a fiam iskoláját, a Hunyadit, akik rögtön a téli szünet utáni első iskolai napon segítségünkre siettek, a férjem Zsolt bükkábrányi kollégáit, és azokat az adománygyűjtőket, akik a városban és Polgáron gyűjtöttek nekünk és köszönöm a családomnak, valamint a házból segítségüket

felajánlóknak és anyagilag is támogatóknak.

– Ideiglenesen hol laknak, amíg el nem készül a lakás?

– Édesanyámhoz költöztünk át a Pajtás közbe, a férjem, a fiam és én, így most 35 négyzetméteren lakunk néhány hétig. Szerencsére anyukámmal nagyon jó a kapcsolatunk, mindennapos, jó hogy van, aki segíthet, és ő ezt mindenkor szívesen is teszi. Polgármester úr ajánlott nekünk egy szükséglakást átmenetileg, de így

nem volt rá szükségünk. Anyuval jól megvagyunk, mindenben segít.

– Hogy állnak a munkálatok?

– Mindennap ott vagyunk mi is a férjemmel. Szépen alakul, ám az a szúrós, átható szag nehezen megy ki a lakásból. Lassan semmi nyoma sincs, mert mindent újrafestettek és gletteltek, a jövő héten már a padlóburkolatot fogják csinálni. Megyünk-jövünk minden nap. A lépcsőházban átöltözünk, hazafelé visszaöltözünk, lecseréljük a munkásruhát. Az alsó szomszédunk, Marekné Marika néni mindig friss kávéval vár minket és főz azoknak, akik épp ott dolgoznak, folyamatosan indítja a mosógépét a mi ruháinkkal, nagyon köszönöm neki is az önzetlenségét, és a házból többeknek is, akik pénzbeli támogatást adtak. Ez egy csoda, soha nem tapasztaltam még ilyet! (Berta)