A Biodóm megújúl

Posted by

Gellért András
Lezárult a Biodóm sok éven át tartó kálváriája. Nem volt egyszerű megoldani, de köszönhetően dr. Vaskevics Péter szakmérnök, mentálpszichológus, nyugállományú BV nevelőtiszt éleslátásának, ma már mindenki legnagyobb megelédettségére, a műtárgynak új funkciót találva üzemel az acélszerkezetes építmény.
A hivatalos megnyitó után pár nappal maga az ötletgazda és immár intézményvezető kalauzol minket az egykori állatkert területén. Idegenvezetőnk azt kéri, a Biodómnál kezdjük a sétát- Mint önök is tudják, a Biodómot a forráshiány miatt nem tudtuk befejezni, de valamit mégis kezdenünk kellett ezzel a gigászi beton és acéltorzóval. Végül döntöttünk. Nézzék meg, ez a hely minden igényt kielégít. Világos, száraz, tiszta. Itt lehet élni.
Dr. Vaskevics Péter ezt követően az aligátorházhoz navigál minket.
– Ez egy tökéletes állapotban lévő medence. A vize kristálytiszta, egy közeli forrás táplálja, a hőmérséklete szabályozható. Olyan, mint egy uszoda. Ha gondolják, akár meg is nézhetik a délutáni foglalkozást.
Megígérjük, hogy még visszajövünk, de előbb szeretnénk megnézni a tigriskifutót, majd a gorillák egykori territóriumát.
– Nemsokára kezdődik az etetés – magyarázza lelkesen az igazgató. A közönségünk ezt szereti és várja a legjobban. Talán, mert annyira közönséges – teszi hozzá nevetve dr. Vaskevics.
– Elárulom önöknek, a délutáni etetésekre már hónapokra előre eladtuk a jegyeket, sőt, előjegyzést kell felvennünk. Valósággal megőrülnek ezért! Tudják, ragaszkodunk a hagyományainkhoz, ezért az ételt minden esetben nyersen dobjuk be nekik, pontban délután négy órakor, ők pedig annyira éhesek már, hogy azonnal oda rohannak, majd a földre vetik magukat és úgy falják fel a húst. Természetesen gyümölcsöt is beszórunk a kifutójukra. Eleinte zavarta őket ez a fajta étkezési kultúra, mint ahogy a meztelenség miatt is feszültek voltak, mindenki láthatja őket, de kénytelenek voltak megszokni. A többség minimum harminc évig lesz nálunk, de vannak, akik életük végéig a ketrecekben és a kifutókban maradnak. A dögkeselyűk is nagyon zavarják őket, de nem kivételezhetünk, mert eképpen tudjuk fenntartani a természet körforgását.
Az etetés valóban döbbenetes. Ahogy széttépték a húst, vicsorogtak, sőt, össze is verekedtek a jobb falatokért. Felkavaró látvány. A gyengébbeknek csak a csontok jutottak. Kénytelen voltak azokat megenni. Igen, itt bent is farkastörvények uralkodnak.
A nagyvárosi édenkertre a biológiai sokszínűség jellemző. Kegyetlen és mohó nagyvadak, undok dögevők, rafinált élősködők, az álcázás kígyószerű mesterei, és persze az örökös túlélők népesítik be a ketreceket, a fülledt, párás pálmaházakat. Közelről figyelve e lényeket, sokakat keríthet hatalmába a rosszullét, undor, hányinger, szédülés, ezért a park látogatását csak erős idegzetűeknek javasolják.
Dr. Vaskevics végül annyit mond, büszke arra, hogy volt bátorságuk átalakítani az állatkertet. A egykori lakókat visszatelepítették eredeti élőhelyükre, amit az ENSZ és az Európai Unió vadvédelmi programja is támogatott. Amióta pedig immár politikus-bűnözők élnek a rácsok mögött, jelentősen csökkent a zsúfoltság a hazai börtönökben, továbbá a főváros legfőbb látványossága lett a szigorúan őrzött Bűn és bűnhődés park.