Labda és kereszt

Posted by

Lana meséi

Hol volt, hol nem volt, a kerek erdőn is túl, de még az Óperenciás tengeren is túl, egy hegyekkel körül ölelt kis ország. Annak az országnak két jelképe volt, a labda és a kereszt. Ezt hímezték bele a nemzeti lobogóba, meg a királypártiak mezébe is.
A király ugyanis, kiadta a parancsot: aki nincs velünk, az nincs. Ehhez is tartották magukat az emberek. Volt, aki úgy gondolta, a király együgyű, nem ért az uralkodáshoz, de volt, aki Isten kegyelméből uralkodó fényességes tekintetű úrnak hitte. Ez utóbbiak kihívóan hordták a focit és keresztet ábrázoló jelképet mindenütt és mindenkor.
A királypártiak úgy gondolták, a királynak köszönhetően a Föld is másként forog a világegyetemben. Éppen ezért támogatták az uralkodót abban, hogy azt csináljon az ország pénzével, amit akar.
Ő pedig ezt is tette. Focikatedrálisokat épített. Az ország minden pénzét a labdakergetőkre áldozta, de azok mégsem tanultak meg rendesen játszani. A kincseskamra kiürült, az emberek szegények lettek, sokan meg is betegedtek, ám a kórházak omladoztak, nem volt hely senkinek, a tudós orvosok meg más országokba vándoroltak a jobb élet reményében.
A király pedig folytatta tovább küldetését, nem törődött a népével, csak a focistákkal. Óriási pénzekkel játszott, mert a gazdag országoktól rendre támogatásokat koldult, s azok hosszú éveken át adtak is neki. Ezek a pénzek pedig csak arra voltak jók, hogy a barátokat és a népes rokonságot, no meg a botlábúakat még jobban kistafírozza, de az eredmény mindig elmaradt. Sem a városok, sem a falvak nem fejlődtek rendesen, sőt, a falábú galeri a még a barátságos összecsapásokban, de az országok bajvívó tornáján sem tudtak győzni. Erre a király gondolt egy nagyot és a környező országokban is elkezdte támogatni a falábú csapatokat. Sok-sok milliárdot, sok aranypénzt áldozott mániája oltárán, míg egy okos ember a király várának kapujában el nem kiabálta magát.
Gyere ki te csirkefogó, add vissza a pénzünket!
De mivel egyedül volt, a király csak nevetett rajta, kiküldte hűséges szolgáját a kapuhoz és egy furkósbottal elzavarta a renitens parasztot.
Még egy hatalmas keresztet is maga elé emelt, hogy elüldözze a gonoszt szeretett uralkodójától.
Mert a kereszt volt a király másik mániája. Igaz, fiatal korában még cseppet sem volt vallásos, de már huszonéves korára annyi bűne volt, hogy kénytelen volt hozzájuk dörgölőzni, ha nem szeretett volna a gyehenna tüzére jutni. Eleinte csak gyónni járt a papokhoz, de később már a papok gyóntak neki. Nincs pénz templomfejlesztésre nagyuram, támogatni kellene az iskolát is felséges uralkodó…Ő pedig mindig megvigasztalta őket egy kis ajándékkal. Hol egy iskolát kaptak, hol egy templom felújítást. A király annyira megszerette az adakozást, hogy még a világ másik felén is teméntelen pénzeket költött Isten házaira.
Úgy hitte, Isten -, akinek ő a kegyelméből uralkodik ezeken a szerencsétlen hülyéken, mert kétség ne férjen hozzá, minden ország lakót, akin nem volt királyi mez, hülyének nézett-, neki mindent megbocsát. Ám nagyot tévedett.
Isten egyszer csak a színe elé rendelte az uralkodót. Egyelőre csak pár percig tartó eszméletvesztés erejéig.
Térdelj le fiam, mert nagy bűnöket követtél el. Bűneid akkorák, hogy az is lehet, a büntetést nem fogod túlélni.
De.. kezdte a király, ám az Isten nem engedte szóhoz jutni.
Te egy egész országot tettél tönkre, nézz szét a népeden. Mind lelki nyomorultak, szegények, betegek, erőszakosak és sokan közülük bűnözők is lettek. A barátaid tolvajok gyülekezete, a családod rablóbanda, a gyermekeid élősködők. Vedd tudomásul király, téged mindenki utál. Utálnak a burkusok, a frankok, az összes szomszédod. Te tetted ezt király! Nézz szét az országon, s felültette egy felhőre, hogy lássa felülről is a szégyenét.
A király csak nézte és nézte a futball katedrálisokat, az óriás kereszteket a városok és falvak házainak, templomainak tetején, s nagyon elégedett volt.
Isten haragja viszont akkorára duzzadt, hogy elsötétültek a király felett a felhők, és sűrű villámok repkedtek a király vára felett. Az egyik épp egy hídba csapott, ami azonnal le is omlott. Fogta is a fejét a király, mert azon át járt minden nap a palotába.
A király, aki még Istentől sem félt, kinyitotta szemét, legyintett egyet, s odarendelte maga elé hűséges talpnyalogatóját. Ki is adta azon nyomban a parancsot. Na fiam, itt az ideje, építsetek ízibe egy helikopter leszállópályát a várkapuhoz.
S így is lett.