Angyal szállt le Felcsútra

Posted by

Radnai György
Azt beszéli már az egész város”, amit a zuhanyhíradó és a felcsúti kisvasút váltóőre is megerősített, H. Berci első kézipoggyász-cipelő nem cáfolt, hogy – nemcsak B. Csabának, hanem – NEKI is megjelent.
Történt pediglen az, hogy Ö hazalátogatott a szerény viskója melletti Arénába megnézni a kis-cserkész lábtenisz bajnokság előselejtezőjének, a leendő (világ-szabadalom alatt álló) világ-verseny válogatását, körülötte válogatott (ugyan még Bruce Lee, Chuck Norris, Arnold dublőreit nem helyettesítő) legények, akik izgatottan, mégis profi módon vették körül védencüket egy másfél-két méter sugarú körben. Oda bizony emberfia, de még az Index, az ATV, a 444 vagy a Népszava legügyesebb újságírója sem tehette be a lábát! Ha mégis: ott volt H. Berci kézipoggyász-cipelő, aki olyan esetekben határozott hessegető és a testi kontaktust sem mellőző mozdulataival távolította el a betolakodó kíváncsiskodokat.
De most csoda történt: hogy-hogy nem, de mégis egy „kétszárnyú” tünemény termett Őmellett és nem átallott meleg és őszinte tekintettel kedvesen ránézni. Az őrök és H. Berci mozdulni sem mertek, bár néhányan idegesen, mégis suttogva belebeszéltek az arcukra erősített mikrofonba és a kabátjuk alá nyúltak. Ekkor a kétszárnyú lágy hangon megszólalt:
– Hogy vagy, drága egyetlen dakota lovasom?
– Ki vagy te, aki csak úgy megszólítottál, az M1-től jöttél, mert akkor rendben van!
– Jöttem is, meg nem is; vagyok is, meg nem is.
– Találós kérdéseket itt csak ÉN tehetek föl!
– Csak szelíden, és ahogy szoktad szerényen kérdezz és én felelek majd.
– Mit akarsz TŐLEM, akihez akárki nem közelíthet; akitől akárki nem kérdezhet, kérhet; aki mindig igazat mond!
– Mondd: hiszed is mindezeket a baromságokat, vagy csak mondod, mert úgy jön?
– Vigyázz a szádra, mert szólok a Kövér Lacinak, aztán megvonja tőled a szót és fizethetsz majd, mint a katonatiszt, meg a magyar Trianonnal.
– Találkoztam nemrég egy „csuhással”, akivel olyan kedvesen elbeszélgettünk: gondoltam, ha vele megértettük egymást, akkor VELED is!
– Csak nem te vagy, az új csodacsatárunk, aki annyi gólt ígért?!
De bizony, én vagyok.
– És most ÉN teljesítsem a te három kívánságodat?!
– Nem is rossz ötlet: TE tudsz csodát tenni?
– Nem gond: ÉN mindent tudok, amit csak akarok, ha nem lesz csoda, akkor legföljebb a Mráz meg a Bayer és Schmidt Mariska majd „bebizonyítja”, hogy mégis az volt!
– És az emberek, elhiszik; nem kell, hogy meggyógyuljon a beteg, adakozzék a gazdag, legyen iskola, elég, ha mondod?
– Elég hát: ha ÉN szólok!
– És amikor azt mondod, hogy Soros, idegenszívű, a migráns elveszi a magyarok munkáját, hogy az ország bővül, szépül, gyarapodik, már alig van nyomorgó…
– Hiszik, mert jobban hisznek NEKEM, mint a szemüknek, fülüknek, szomszédjuknak.- Fura egy országban élsz, hallod-e?
– Nagy munkám volt vele, az már csakugyan úgy van, de elértem, amit akartam!
– Akkor már megpihenhetsz végre.
– Nem úgy van az, még sok a teendő: a család egyre csak sokasodik, fölnőnek a gyerekek, szaporodnak az unokák, nem mondom, sonka, tepertő meg szalonna az mindég akad, a pálinkáért sem kell a szomszédba menni, de gyarapodni, gazdagodni köll, ha NEKEM csak alig is van a papíron, mert ez a szabály!
– Sokat beszélsz, biztosan túl sokat is markolsz, figyelmezzél erre is!
– Te csak ne oktass ENGEM! Tudom ÉN, mit kell tennem: most adattam el egy erőművet is, hogy a zúgolódást csillapítsam, jó üzlet volt akkor is. Aztán ott volna az a trieszti kikötő is, azt is meg kellett volna venni…
– Látom: sok jót teszel a TE házad népével.
– Az már csak úgy van és lesz, amíg élek.
– Hát, tudod: jó volt VELED beszélgetni!
– Te is mondtál valamit?
– Alig, úgysem értetted, biztosan halkan szóltam, na mennem kell: azért vigyázz!- NEKEM nem kell vigyáznom, különben is: RIA-RIA-HUNGÁRIA!
– Hát, akkor: sok gólt rúgjatok, sokkal többet, mint eddig, csak nem kéne arra annyit költeni…