Posted by Kocsis Tamás
Egy nap, február 29. ami csak minden 4 esztendőben, szökőévente köszön ránk. Ez az a nap, ami egy mai átlag magyar életében talán húszszor virrad fel, – 2020 után legközelebb 2024-ben. S ha ez nem elég: néhány évszázaddal korábban még létezett február 30.-a is.
Hogyan is született a szökőév? Két részletben.
Az első lépésben az I. Constantinus (ur. 306-337) bizánci császár által 325-ben összehívott kis-ázsiai niceai zsinaton, a keresztény egyház püspökeinek első egyetemes tanácskozásán, a több mint két hónapos (június 19-augusztus 25.) összejövetel részvevői arról döntöttek, hogy a húsvét idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte utáni vasárnapra tették, egységesítve ezzel az ünnepi gyakorlatot az egész birodalomban Ebből következően a tavasz hivatalos csillagászati kezdőnapjává a tavaszi nap-éj egyenlőség napját tették. Ezért a legközelebbi húsvétot március 21-re tették Mivel azonban az addig használatos március 1.-i naptári és a frissen megállapított csillagászati tavaszkezdet közötti különbség az évszázadok alatt bő 10 nap lett, elkerülhetetlennek látták a korrigálást, hogy hosszabb távon ne csússzanak el az évszakok. A naptári dátumeltolódást viszont nem javították ki, így az újra „sietni” kezdett.A második lépést így is csak több mint, 1200 évvel később tették meg.
Ez, a mindmáig érvényes naptári reform XIII. Gergely pápa nevéhez fűződik. A pápa 1582-ben rendelte el, hogy október 4., csütörtök után a pénteki napon október 15. következzék, kiküszöbölve az évszázadok alatt felhalmozott tíznapos eltérést. Magyarországon öt évvel később vezették be a Gergely-naptárt: 1587. október 21-i szombatot november 1., vasárnap követte. Innen már egyenes az út: a további eltérések megelőzése érdekében létezik a mai módon a szökőév és a szökőnap mindnyájunk örök naptárában.
Pontosabban február 30 nem tűnt el végleg. Svédországban 1711-ben elhatározták, hogy visszatérnek a régebbi, Julián-naptárhoz, s ezért 1712-ben hozzáadtak egy pótnapot a február hónaphoz, amely így 30 napos lett. Ez azonban nem tartott sokáig, 1753-ban ők is átálltak a Gergely-naptárra, és február 30-át elfelejtették. De jött a Szovjetunió, ahol 1929-ben (többek között azért is, hogy az októberinek nevezett forradalmat ne november 7.-én ünnepeljék) „forradalmi naptárt” vezetettek be, ahol a hónapok 30 naposak voltak, s a fennmaradó 5 vagy (szökőévben) 6 napot pihenőnapnak vették, ami nem tartozott egyik hónaphoz sem. Így történhetett, hogy 1930-31-ben a február 30 napos volt. A következő évben azonban a hónapok visszanyerték eredeti hosszukat, és maga a forradalmi naptár sem élt túl sokáig.
A világ így maradt – immár úgy tűnik, véglegesen – február 30-a nélkül. S lett egységesen, az egész glóbuszon a mai gyakorlatban működő szökőév minden néggyel osztható esztendő, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók. A szökőnap pedig február 24. aminek oka a római naptárban keresendő: Julius Caesar hirdette ki, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ.
Ez érvényes 2020-ra is. S hogy milyen lesz?
Az óév a remények éve volt – kétesen vegyes eredményekkel. De reménykedjünk, hogy 2020 az óévnél inkább lesz olyan, amilyennek és ahogyan szeretnénk. Ehhez a minimálisnál is kicsiny programhoz azonban kevés az örök magyar reménykedés: a remény hal meg utoljára…
Tetszik, nem tetszik: fejet homokba dugni életveszélyesen tilos! Viszont fejet használni, hogy mik a világban, Európában és nem utolsó sorban itthon a közös teendők, – legyen kötelező.
Vagy, ahogyan jogász, közgazdász, publicista, politológus Lengyel László „Kentaúrbeszédében” ma idézi 1843-ból a legnagyobb magyart: Európában és Magyarországon lejárt a szájalás ideje. „S így felette üdvös leszen” – írta Széchenyi István a Czégérben -, “ha egy kissé elkülönböztetik e két osztály, ha ti. a szájhazafiak egy sorba, a tetthazafiak más sorba fognak állíttatni, minthogy a haza egyedül csak így tudhatja meg: fiai közül kire számíthat, kire viszont nem.”
És: az új év szökőév lesz. Csak ne úgy ahogyan több, mint 250 éve, a mádéfalvi veszedelem idején volt: „Szaladj magyar, amerre tudsz…!” Vagy, ahogyan a mai kor dalszerzője írja:
„Rohanó már ez a világ,
Fut ki merre lát
Nincsen semmire ideje.
Főként nincs időnk – egymásra. De legyen! S az új év lehet rá a próba esztendeje! Hátha sikerül: 2020-ban 366 napunk van rá!
Kép: Békési Joe rajza