Mindenhatóság (azaz: enyém minden hatóság)

Posted by

Kardos András
Jelentés Abszurdisztánból: A Fidesz kultúra elleni harcát két oldalról szoktuk láttatni. Vagy az intézmények (CEU, MTA, 56′-os intézet, stb. szétverése oldaláról vagy onnan, hogy kik azok (Palkovics, Maróth , Demeter, Schmidt, stb,) akik a szétverést levezénylik. A két megközelítés időnként a tüntetéseken egyesül, egyszerre mutatva fel a pusztítás következményeit és a pusztítók neveit.
Mindezt kiegészíti, hogy a harc, a csatazaj, a megsemmisíteni vágyás a maffiaállam természetes létezési módja, éppen ezért is konszolidálhatatlan a rendszer. Ennek az új típusú diktatúrának szüksége van arra, hogy ne pusztán a gazdaság “materialitása” felől értelmezzék, még akkor sem, ha az éppen jó arcát mutatja, és ennek örve alatt a maffiaállam a maga érdekei szerint működik (Mészáros gazdagabb ma már mint Csányi, az állami protekcionizmus nyugodtan szolgálhatja az oligarcák és a strómanok bankszámláit.)
Maga a rendszer azonban, noha valójában saját ideológiája, világvíziója nincsen, mégis úgy lesz legitim a maga számára, ha a hatalom a mindenhatóság képzetét kelti. Innen származik egyfelől az állandó vízióváltogatás (teszem azt illiberális államról a keresztény szabadság országára), innen a migránsozás, a megvédünk titeket, a sorosozás.
A “mindenhatóság” (azaz: enyém minden hatóság) a rendszer örökkévaló (értsd amíg az alapvezetők és a szoros klientúra él) fennmaradásának ígérete és igénye egyszerre. A kultúra, a művészet, a tudomány, az oktatás szétverése és kánonjainak újraírására tett kísérletek nem jelentenek mást, mint egy újfajta, 21. századi totális állam megteremtésének kísérletét.
Ha én mondom meg ki az író, ha én mondom meg, hogy melyik egyetem marad meg, ha én mondom meg, mi a színház és mi az oktatás, ha én mondom meg, hogy Harry Potter helyett mit kell olvasni, ha én adok díjat és ösztöndíjat, ha én mondom meg az EU-nak, ahonnan a pénzt kapom, hogy mibe szólhat bele és mibe nem, ha én rakom ki a gyereket 16 éves kora után a rendszerből, akkor el fogom érni, véli a diktatúra önmagáról, hogy fennállásom csak és kizárólag akaratom függvénye, márpedig én akarom, tehát vagyok. Innen, hogy nekem mint maffiállamnak harcosaim vannak, várkapitányok, akik az élet minden területén bejelentik, hogy mi volt, mi van, mi lesz.
Az összes terület összes rémisztő hadnagyai és őrmesterei ezért beszélnek és beszélnek Demetertől Maróthig és Palkovicstól Vidnyánszkyig. Mert bíznak saját örökkévalóságukban (ezt mondta nekik a főnök) és ezért muszáj bízniuk a mindenhatóságukban, ehhez azonban minden szegmensben hegemóniára van szükségük. A sajtótól a színházig.
Valaha volt már kísérlet arra, hogy egy hatalom hegemón módon uralja az ideológiát, a gazdaságot, a kultúrát, az intézményeket. Nem véletlen, hogy a Fidesz “ideológusai” sokat hivatkoznak Gramscira, a hegemónia elmélet atyjára. Nem véletlen, hogy a Fidesz új generációs figurái magukat “kőfidesznek” nevezik, hogy fiatalságuk a kívánatos kíméletlenség 110%-os teljesítményét írja elő. Ugyanis mindent és mindenkit függővé kell tenni, a társadalom rétegeit, osztályait, csoportjait kiszolgáltatott és függő helyzetbe kell hozni.
Ha tetszik, most azt a folyamatot látjuk amit “új totalitarianizmusnak” nevezhetünk, amely 21. századi verzió, az EU-ban belül maradva alakítja ki és alapítja meg önnön diktatúrájának az örökkévalóságáról szóló hiedelmet, még a (bucherált) választások bizonyos rizikóit is vállalva.
Ezt a rendszert csakis akkor lehet meghaladni, leváltani, megszűntetni, ha a társadalom egyre inkább megérti annak valós természetét, megérti, hogy ha ellene politikai hadjárat folyik rezsiutalványba csomagolva, akkor ez ellen nem lehet a “szakmai egyeztetés” igényével fellépni, nem lehet “szakpolitikának” nézni az összes terület letarolását és elpusztítását, miközben a sírdogálás alatt a tarolás zavartalanul folyik.
És persze az Európai Unió is megérti, hogy az Európai Ügyészség bevezetése az összes tagországban nem lehet szuverenitási kérdés. Magyarán bent is és kint is fel lesz vállalva a demokrácia és jogállam újaraalapításának érdekében a maffiaállamnak mint rendszernek a kritikája.

Kép: Halász Géza grafikája