A multikulti hatása alatt álló fiatalok álomvilágban élnek

Posted by

A Pesti Srácok interjúja

Az első, ami el fog tűnni, az az európai hatékonyság – mondta Maróth Miklós professzor, Széchenyi-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapító dékánja, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testületének elnöke a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban a kontinensen tapasztalható lakosságcseréről.
A tudós arról is beszélt, hogy a muzulmán pártok elsősorban a baloldali pártok olvasztótégelyévé válnak majd, amiből a jelenleg tapasztalható iszonyatos tolerancia bizonyos dolgokkal – például az LMBT-ideológiával szemben – egészen biztosan repülni fog. Interjúnkban a kutatói munka szabadsága és a tudományos élet kihívásai mellett szóba került a nemzeti nevelés fontossága is.

Az adventi időszak egyfajta számadást is hordoz magában. Ön miként élte meg a mostanit?

Igen, a karácsonyra való felkészülés napjaiban az ember befelé fordul, és ezt most az is indokolta, hogy az elmúlt év nagyon zajosra sikerült, és kifejezetten jól esett visszavonulni néhány napra a közéletből. Fel kellett készülni lélekben az ünnepekre és az azokat követő időszakra.

Említette, hogy „zajosra sikerült” az Ön számára az idei év. Nyilván ebben oroszlánrésze volt annak is, hogy Önt választották az akadémiai rendszerből kiváló Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnökének. A balliberális média nem méltányolta a kormányzati szándékot, emellett Önt is célba vették, majd a legújabb mantra az, hogy veszélyben van a tudományos munka, a kutatás szabadsága. Ez valóban így van?

Nézze, a tudományos munka nem szervezeti keretektől függ. Véleményem szerint nem csupán modernizálásra és fejlesztésre van szükség, de azt is sokkal pontosabban meg kellene határozni, hogy egy adott terület tanárának, professzorának mennyit kell kutatnia, illetve ebből a kutatásból mennyit kell átadnia a diákjainak. Úgy gondolom, tisztázni kellene, ki, mennyit taníthat, meddig terhelhető órákkal. Nyilvánvalóan mindenkinek az az érdeke, hogy a frissen megszerzett tudását majd tovább tudja adni a kutató, de meggyőződésem, hogy egymás rovására a kutatás és a tanítás nem mehet. Az elmúlt fél évben részletesen tanulmányoztam a kutatói hálózat működését. Több nemzetközi megbízás hiúsult meg, mert a közbeszerzési törvény nem tette lehetővé, hogy amire el kellett volna kezdeni a kutatást, addigra beszerezzék az eszközöket. Négyéves pályázatok esetében a szükséges eszközöket gyakran a harmadik évben tudják beszerezni. Jó lenne, ha legalább a rutinfeladatokkal kapcsolatos eszközöket nem kellene közbeszerzési eljárás útvesztőin keresztül futtatni.

Ez viszont nem politikai kérdés.

Természetesen nem, ugyanis még az Európai Unió is megszabja a prioritásokat, amikor kiírja a pályázati pénzeket. A prioritások mindig a társadalom számára jelentenek fontos kutatási területeket. A kormány csak a társadalmi elvárásokat közvetíti. A térség országai közül mi vittük el a legtöbb uniós pályázatot, azonban az is tény, hogy az újonnan csatlakozó tizenhét ország az uniós pályázatok mindössze öt százalékát szerezte meg, ami rettentő kevés. Tény, hogy a magyar tudomány a rendszerváltás óta egyre kevesebb pénzt kap, megindult a lecsúszása, a kormányzati felismerés az, hogy „kis pénz, kis foci”, vagyis, hogy ha eredményt akarunk, a jelenleginél sokkal több forrást kell becsatornázni ebbe a szektorba. Nem ismételhető elégszer, hogy a hatékonyság növelése a kulcs. Bizalmatlanságot keltettek az Akadémia irányába, és a volt akadémiai hálózat olyan társadalmi légkörbe került, amelyben nem állt ki a társadalom az Akadémia mellett. Hogy most az ELKH-nak sikerül-e elfogadtatni magát a tudomány irányában bizalmatlanná vált társadalommal, ez attól függ, hogyan tud működni a jövőben.

A SZÍNHÁZAK ÉVI 120 MILLIÁRDJA MELLETT ELTÖRPÜL A KUTATÁS 17,5 MILLIÁRDOS TÁMOGATÁSA

Vagyis mennyi forrást tudnak biztosítani hozzá?

Ha igaz az, hogy a színházak évi 120 milliárdot kapnak, az ELKH hálózata pedig mindössze 17 és felet, akkor itt súlyos aránytalanságok vannak a társadalmi hasznot és egyebeket tekintve. Ezt meg kellene gondolnia a politikai döntéshozóknak, hiszen itt el kellene gondolkodni, hogy amely szervezet az emberiség előrehaladásáért is dolgozik, amely a találmányaival a gazdasági fellendülést hozhatja, annak miért csak a szórakozást jelentő színházak támogatásának a tizede jut a költségvetésből.

Szerintem sokan értik, mire gondol. Megfogalmazódtak olyan vádak is, hogy teljesen felesleges a gigantikus támogatás, úgysem tudnak eredményeket felmutatni. Vagy ha mégis, azt nem ismerik el. Változott a magyar tudományos élet megítélése a nemzetközi színtéren?

Ez egy komplex kérdés, hiszen messzemenően honorálják külföldön a teljesítményt, a magyar tudósok külföldön tényleges elismerésben részesülnek. De van egyfajta diszkrimináció. Az Union Académique Internationale-t (a humán akadémiák szövetségét) 1919-ben alapították, elsősorban azzal a céllal, hogy a háborúban részt vevő, egykor ellenséges országokat közös kutatásban hozzák össze, tehát olyan kutatásokat támogassanak, amelyben legalább két akadémia működik együtt. Novemberben meghallgattuk az ünnepi beszédeket az alapítás századik évfordulóján, amiből viszont valamiért kimaradt, hogy a vesztes hatalmakat ebből kizárták. Magyarország is csak jóval később csatlakozhatott a szervezethez. Aztán jött a második világháború, és mi bizonyos értelemben még mindig a vasfüggöny mögött vagyunk.

A társadalmi konfliktusok egyre élesebben kirajzolódnak az európai színtéren. Többen vallási okokra vezetik ezt vissza. Ön szerint valóban feloldhatatlan a keresztény és az iszlám közötti különbözőség?

Mindegyik világvallás kultúrát hoz létre. Az iszlámmal kapcsolatban azt kell látni, hogy milyen kultúrát hozott létre. A kereszténység is létrehozott egy nagy kultúrát, ennek számos intézménye van, így például a zene, az irodalom vagy a festészet terén, de természetesen annak is meg lehetne írni a fordítottját, és a kereszténység nevében elkövetett bűnökről is lehetne beszélni. A probléma az, hogy az egyes vallások hívei a vallásuk által létrehozott kultúrán keresztül értelmezik a világot, azon keresztül tagozódnak bele a világmindenségbe vagy éppen a saját társadalmukba. Csakhogy ez nem olyan, mint a Röltex, hogy veszek egy ilyen színű kendőt és olyan színű harisnyát. Itt egységes rendszerekről van szó. Nem lehet multikulturalizmust létrehozni úgy, hogy az eltérő kultúrák egyes kiragadott elemeit összezagyváljuk, és létrehozunk belőlük valamit, ami mindenre alkalmatlan. A „béke” szó jelentése például nem minden vallásban ugyanaz; gondoljunk például a hinduizmusra vagy az iszlámra. Nem lehet a vallásokból kiragadni elemeket… De ha mindenki a saját szférájában a saját vallása és kultúrája szerint él, akkor valamilyen formában emberként is megtalálja a saját lelki békéjét, sőt, a másikkal is megtalálja az együttműködés formáit. Nem lehet a különböző kultúrákat sem összekeverni, sem egymással szembeállítani.

EBBEN A VALLÁSHÁBORÚBAN AZ EGYIK FÉL FEL VAN FEGYVERKEZVE, A MÁSIKNAK VISZONT A KEZÉT SEM SZABAD FELEMELNIE

Ez hozza a konfliktust?

Igen, minden vallás alapvető meggyőződése, hogy ő az igaz vallás. És ha teljesen más a mentalitása a vallásnak, ha más a vallás alapja, a hittérítés eszköze is az. A kereszténység a hittérítést egykor a csodák felemlegetésével végezte, míg az iszlám karddal, tehát erőszakosan. Az nem verseny, ha egy állig felfegyverzett embert beengedünk a ketrecharcba egy védtelennel szemben küzdeni.

Most ezt éljük meg?

Igen. Míg az egyik fel van fegyverkezve, addig a másiknak a kezét sem szabad felemelnie, mert az politikailag inkorrekt lenne, és sértené az egyik érzékenységét.

Mennyire veszélyes ez Európára nézve?

Itt az egyik legnagyobb veszély, hogy Európa elveszíti kulturális identitását, amivel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez alatt a keresztény alapokon álló kulturális identitást értem. A kereszténység Róma terméke, a rómaiságtól az emberek szabadulni szeretnének. Beszélhetünk római örökségről, keresztény örökségről, a kettő gyakorlatilag ugyanaz. A rómaiságban a sztoikus etika volt fontos, amelynek lényege a kötelességteljesítés; ennek jegyében nevelik például mind a mai napig az európai hadseregben a katonákat. A nem európai kultúrában mást jelent, feltéve, ha ismeri ezt a szót. Az iszlámban nem ismerik azt, hogy kötelesség; vannak kötelező cselekedetek, vallási parancsok, ilyen a napi ötszöri ima. De ezt nem nevezném európai értelemben vett kötelességnek. Náluk mást jelentenek a vallási parancsok, mint nálunk a lelkiismereti kötelesség. Nem szokáson alapul, mint ahogyan az iszlámban az etikát a helyi szokások erősen befolyásolják. A kötelesség az, hogy ha tanár vagyok, meg kell tartanom az órát, mert ez a feladatom. Vagy például megírom, megtanulom diákként a leckét, megmosom a kezemet étkezés előtt, mert kötelességem vigyázni az egészségemre, ésatöbbi – az ilyesmiket nem ismerik más kultúrában. De ha ezt kivetítjük az európai kultúrára, akkor gondoljunk bele abba, hogy a gyárakban való pontos munkavégzés is kétségessé válik majd. Európa sok mindent kitalált, felemelte a világot egy színvonalra, a világ pedig élvezi ezeknek az áldásait, de meg nem tudná csinálni. Egy muzulmán sejk szerint ők meg tudják venni a legdrágább Mercedes autót, de abból egy csavart sem tudnának megcsinálni. Szerinte a muszlim munkaerő jó, ha napi 20 percet dolgozik, mert teázik, kávézik, beszélget. Európában ez nincs így, itt kötelező dolgozni, mindenki csinálja a saját feladatát. Az első, ami az európai kultúrával együtt el fog tűnni, az az európai hatékonyság.

A TOLERANCIA MAI BAJNOKAI EGYMÁSSAL VERSENGVE OLYAN MUSZLIMOKKÁ FOGNAK VÁLNI, HOGY ÖRÖM LESZ NÉZNI

Érdekes a társadalmi változás, de a politikai szegmentum sem elhanyagolható. A lakosság cseréjével a politikai ideológia is változhat?

Ez biztos, változni fog. A kérdés az, hogy miként. A jelen körülmények között az iszlám követőinek most az az érdeke, hogy a baloldali pártokat támogassa, mert az ő segítségükkel tudnak beépülni Európába. De ha ez megtörténik, akkor a baloldali ideológia olyan halálos ellensége lesz, mint amilyen a tradicionális konzervatív ideológiának sosem volt. A konzervatív és a baloldali ideológiának ugyanis közös európai gyökere van, de az iszlámmal nem fogják megérteni egymást. Az iszonyatos tolerancia bizonyos dolgokkal szemben – így például az LMBT-ideológia – egészen biztosan első helyen repülni fog. De ez már csak azért sem baj, mert a tolerancia mai bajnokai egymással versengve olyan muszlimokká fognak válni, hogy öröm lesz nézni.

„A hazafias nevelés: helytállás.”

Ön szerint meg tudjuk őrizni keresztény identitásunkat, kultúránkat, magyarságunkat? És milyen módon lehetünk erre képesek?

A kérdés az, hogy a tapasztalatlan fiatalokat miként lehet megszólítani. Az idősebbek nagy többsége már átélte, hogy becsapták őket. A fiatalok azonban hiszékenyek, és nincs történelmi tapasztalatuk. Kérdés, hogyan tudják elérni őket. Mert lássuk be: a többségnek hiába magyarázunk a kommunista pártok bűneiről, fogalmuk sincs arról, miről beszélünk. A fiatalok álomvilágban élnek, elképzelésük sincs a szocializmusról, de fokozhatnám, felhozva a 2006-os eseményeket, amiről szintén nem tudnak, nem is értik, mi a problémánk azzal. Hazafias nevelésre nem lehet nevelni osztályfőnöki órán, mint ahogyan munkára sem. Ha a családban, iskolában nem szokja meg, hogy meg kell csinálnia a feladatát, akkor ezt teoretikus oktatással sem fogjuk tudni elérni. A hazafias érzésre nem lehet nevelni, ha nem tud a magyar kultúrából semmit. Mi gyerekkorunkban a hetvenhét magyar népmesét olvastuk, ami erkölcsi kiállást sugall. De a Harry Potterből mit tanul? Vagy gyerekkorunkban, amikor a nagyapánk katonadalokat énekelt, mert harcolt az első világháborúban, akkor az belénk ivódott, a honvédelem gondolata; nem is volt szükség arra, hogy „hazafias nevelést” kapjunk az iskolában. Tudtuk, hogy a nagypapa a hazát védte a fronton és a hazájáért megsebesült. A hazafias nevelés: helytállás. Csupa olyan olvasmányunk volt, amelyben benne van a magyar történelem. Tudni kell, hogy a Gárdonyi-regények nyelvezete a legegyszerűbb, emellett a kisgyermek magába szívja az Egri csillagokból a haza védelmének példáját a törökökkel szemben, a kereszténység védelmét az iszlámmal szemben. A Pókemberből nem fogja ezt megtanulni. Ha elolvassa az Egri csillagokat, akkor nem kell magyarázni, miért beszél Orbán Viktor arról, hogy meg kell őriznünk a keresztény identitásunkat, országunkat.

MIÉRT STRÉBERKEDÜNK? NEM KELL MEGFELELNI A MULTIKULTI ELVÁRÁSNAK!

A kulcs tehát bennünk van?

A kulcs az oktatásban van, minden az otthoni példán és az iskolában dől el: hogyan és miként neveljük a gyerekeinket. Minek kell elolvastatni egy magyar és egy európai mesét az alsó tagozatban? Miért nem két magyart? A magyaros szókincs a magyar népmesén fog fejlődni. Miért stréberkedünk, miért próbálunk megfelelni az úgynevezett európai nevelési elvárásnak? Hiszen a kereszténységben és magyarságban európaivá neveljük őket. Nem európai multikulturalizmusra, hanem magyar nemzettudatra van szükség. Mi, magyarok ugyanis a magyar kultúrán keresztül illeszkedünk be a világba és Európába.