Karácsonyi elmélkedés

Posted by

Perintfalvi Rita

Van egy vágyam, amit megtiltok magamnak, mert nem engedhetem meg, mert nem leszek többé jó ember, ha nem teljesítem azt, amit mások elvárnak tőlem. Annyira vágyom rá, hogy szeressenek, hogy észre sem veszem, hogy közben megszűnök annak lenni, aki vagyok.
Hagyom, hogy manipuláljanak, hogy megfélemlítsenek. Gyáva vagyok. Csak túl akarok élni. Mivel a vágyaim felvállalása sebezhetővé tenne engem, ezért inkább elfojtok mindent. A lélekpáncél bezár.
Már csak védekezem, s fel sem tűnik, hogy nem is élek. A vágyam tárgyát lassan gyűlölni fogom, s az elfojtás agresszióban tör ki belőlem. Így leszek szadista, mohó, homofób vagy nőgyűlölő, rasszista vagy éppen antiszemita.
Egy agymosott fogaskerék leszek csupán a gyűlöletpropaganda gépezetében és képtelen leszek az ellenállásra. Vajon lehet-e beszélni még egy ilyen a világban egyáltalán a szeretetről?

Kép: Perintfalvi Rita, a Marie Claire illusztrációja