Hétköznapi lázadások

Posted by

Földes Péter
Annak idején, a hatvanas évek második felében, mint a legtöbb középfokú oktatási intézményben, a mi gimnáziumunkban is kötelező volt az iskolaköpeny. Nem örültünk ennek, nem szerettük, de nem volt mit tenni.
Illetve volt. Kidekoráltuk a köpenyeket az akkor divatos zenekarok neveivel. És persze mindenféle, akkoriban ugyancsak népszerű hippi szövegekkel. A legemlékezetesebb természetesen az volt, hogy „Make Love not War”, de sokunk köpenyén ez a kétértelmű felirat volt olvasható: Up with the Mini Skirt!A hetvenes években, előfelvételis katonaként többen az óráinkat állítottuk át, ezzel is kifejezve, hogy az ő idejük nem a mi időnk. Nem egy, vagy két órával állítottuk előre az óráinkat, hanem, 2 óra 47 perccel. Ez, bármennyire is hihetetlennek tűnik, csak ideig-óráig okozott nekünk kellemetlenséget, mi magunk is meglepődtünk, hogy milyen gyorsan megszoktuk a saját, külön bejáratú időszámításunkat. Jó volt látni, hogy idővel egyre többen csatlakoztak a mi sajátos, a katonaság ellen tiltakozó időszámításunkhoz. A gondolkodó ember úgy tiltakozik a neki nem tetsző rendszerek ellen, ahogyan tud. A kis, hétköznapi lázadások egyszer összeérnek.