Karácsonyi könyörgés

Posted by

Kocsis Tamás

Istenem, aki mindent látsz, előre is látsz, gondolj rá, elérkezett talán a végső idejeannak, hogy megóvhatod az embert, az emberiséget, otthonunkat, a Földet pusztító öngyilkosságtól. Látnod kell, hogy a világmindenség, a csillagok, napok, bolygók, holdak végtelen rendszerében ez a kicsiny porszem, amelyet oly sok nép, nemzet hisz nem kis önteltséggel a világ közepének, tudva, tudatlanul, sokaknak önző rosszakaratából, – önmaga ítélte halálra önmagát.
Soha ennyire nem volt igaz, amire örök bölcs költőnk Ady Endre már egy évszázada ráérzett, s abban reménykedett, hogy időben megértik. Kétségbeesetten riasztotta mindazokat, akiket elértek a szavai. Ma tudjuk igazán, milyen kevesen voltak ezek, s közöttük is – tisztelet a kivételeknek – mennyire kevesen voltak az értők. Igy visszhang nélkül maradt adventi, karácsonyi üzenete:
„Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke…”
Amihez itt és most csak annyit teszek hozzá, karácsonyi könyörgésként: mindannyiunk Istene, védj meg minket, bárhol élünk a Földön, bármilyen a bőrünk színe, legyünk hívők vagy nem hívők, – önmagunktól, amíg teheted! Ámen!