Temesvár 30 – néhány gondolat

Posted by

Gaál Péter
A “temesvári forradalom” harmincadik évfordulóján Tőkés László, egykori református lelkész “Orbán Viktornak azért mondott köszönetet, hogy Magyarország népe egy emberként állt Erdély népe és a testvéri románság mellé. Egyben az anyaország további testvéri támogatását kérte a harminc éve elkezdett szabadságharc folytatásához.” Origo, 2019. december 14.
Dunának, Oltnak egy a hangja, morajos, halk, halotti hang. (Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang.) A testvéri román nép. Nyírő József és Wass Albert rajongóitól elég furcsán hangzik, hogy ne mondjam, hiteltelenül, mint szinte minden szófosásuk. Tudják, aki három mondatban mondja el, amit három szóban is el lehetne, az még gonoszabb dolgokra is képes, például Wass Albert szobrának a felállítására a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Ház előtt. Jó, még csak megszavazták.
Mit is olvasunk a hírben? Adva vannak az erdélyiek, valamint a melléjük állt magyarországiak és testvéreik, a románok. Hogy ki kinek a testvére, nem teljesen világos, de legyen mindenki mindenkié. Három testvér, akár a népmesékben, már csak a hamuba sült pogácsa hiányzik, meg a fele királyság, bár azt a másik felével együtt az egyik testvér főnöke már beszippantotta. Nos hát, e testvéreknek, ahogy az már csak lenni szokott, van egy anyjuk is, az pedig… maga az egyik testvér. Csak így lehet, másképp sehogy.
Eddig türkökről meg mindenféle sztyeppelakókról hallottunk (a finnugorság a NYELVRE értendő, nem a genetikára, csak ezt nem szokták tudni, pedig mindig is ez volt a hivatalos verzió), mint rokonokról, aztán persze sumérokról, a pártus hercegről, meg a másik ősmagyarról, bizonyos Sziddhártháról, most pedig tessék, kiderül, hogy a románok is tőlünk származnak, nem is akárhogy.
Amit végképp nem értek, az a harminc éve elkezdett szabadságharc. Már az se világos (esküszöm, hogy a “tisztá”-ra gondoltam először, de aztán ez a szó jött az ujjamra, mintegy magától, hja kérem, nem engedünk a negyvennyolcból, akarom mondani negyvenkilencből), hogy most akkor a szabadságharc permanens-é, tehát harminc éve tart, csak mi nem tudtunk róla, vagy három évtizednyi Csipkerózsika-álom után most éled fel? Legyen permanens. Így szebb.
Nos hát, ha szabadságharc, akkor szabadságharc, én csak egyet nem értek: KI ELLEN? Ki támadta meg a testvéri román népet? Merthogy a nyolcvankilenc végi események nem voltak szabadságharc, hanem FORRADALOM. Nem volt ott egy szemernyi szovjet katona sem, ellentétben a magyarországi testvérek harminchárom esztendővel azelőtti inzultusával. Másféle idegen katona se volt ott, csak az eddig utolsó Conducător, végül ő is egy helikopteren, majd a kivégzőosztag előtt.
A Conducător tehát halott, három évtizede. Továbbra sincs idegen megszálló katona Romániában, legfeljebb időnként néhány amerikai, hadgyakorlatozni. Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön.