Globális politikai agytrösztök

Posted by

Pokol Béla

A ’89-es rendszerváltáskor a kitűzött cél az egypártrendszerről a többpártrendszerre áttérés volt, de a közvetlenül az amerikai alapítványi világ által kitanított balliberális csoportok a kívülállók meghökkenésére elkezdtek már akkor vonakodni a párttá alakulástól, és azt hangoztatták, hogy a hálózati szerveződésé a jövő. Végül a párttá alakulás irányzata győzött, és a szabaddemokraták hálózat helyett mégis inkább pártként működtek tovább.
Ám a történelem fintora, hogy miután elenyésztek a pártversengésben, és eltűntek a politikai arénából, mint hálózat továbbvirágoznak, és ha nem is a hazai földön, de a globális térben sok dimenzióban megszerveződött hálózatként erősebbek mint voltak.
Az NGO-k és politikai agytrösztök illetve a mögöttes alapítványi világ léptek itt a választók milliói helyére, és be kell látni, hogy ezen a téren a balliberálisok verhetetlennek bizonyultak. Erejük ezzel jórészt már nem a pártok erejétől függ, noha egy-két pártot azért felhasználhatnak időnként céljaik elérésére. Nézzük meg ennek összefüggéseit közelebbről.
A politikai agytrösztök szervezése és a politikai akaratképzési mechanizmusok közötti növekvő szerepük legátfogóbban úgy jellemezhető, hogy ezáltal a pártokon belüli apparátusok politikaformálása csökken, és ez áttevődik a pártokhoz csak lazábban kötődő, vagy tőlük teljesen független és csak egy-egy tőkéscsoport értékeihez-érdekeihez kötött agytrösztökhöz.
A pártapparátusok már csak a kívülről kapott programok, program-részek színre vitelét szervezik meg a pártvezérek kampánykörútjainál, és a kormányra kerülve esetleg az állami apparátusba ideiglenesen átülve. Ezzel a pártok stratégiai céljainak meghatározása az önálóbb politikai agytrösztökhoz kerül át, és e felett az ezeket finanszírozó, pártok mögötti tőkéscsoportok közvetlen politikai behatása nő meg, és mindez a pártvezérkarok velük szembeni autonómiáját csökkenti. Azt lehet mondani, hogy e változás után már csak az egyes politikai agytrösztökben kialakított politikai programok választó tömegekhez eljuttatásához kell jó fellépésű és rutinos szónokokat találni – és erre rutinos színészek, vagy nagy előadói gyakorlattal rendelkező egyetemi professzorok kiválóan megfelelnek -, de a korábbi karizmatikus pártvezérek és a népvezér típusú politikusok csak tehertételt jelentenének.
A tömegmédiumok egyes részeinek ellenőrzése az így kiválasztott pártvezetők széles publicitását tudja biztosítani az egyes politikai táborok tőkés csoportjai számára, és így a szavazatszerzés logikája – amely azért itt is megmarad végső fokon – közvetlenül meghatározottá válik a pénz felett rendelkező tőkéscsoportok által. A politikuscsoportok velük szembeni önállósága és önálló politikai akaratképzési tevékenységük minimálissá válik. Vagyis ezzel a változással a demokrácia nagymértékben kiürül, és a „pénz logikája” jobban elfojtja az önálló politikai logikát.
Érdemes kitérni azokra a politikai agytrösztökre, melyek nem elsősorban egy-egy országon belüli tevékenységükkel nyerik el fontosságukat, hanem az adja erejüket, hogy egyszerre egy tucat országban megszervezésre kerülnek, és ezek együttműködve a nemzetállamok feletti intézményekbe bekapcsolódva (pl. az EU brüsszeli apparátusába) fejtik ki befolyásukat. A legtipikusabb erre Európában az amerikai, balliberális irányzatú “Nyílt Társadalom” intézet-hálózat, melyet további leány-intézményi hálózatok (például a Helsinki Bizottságoké) vesznek körbe, és erősítik fel hatásukat.
Ha valaki az interneten rákattint az “Open Society” honlapjaira, látni fogja, hogy az EU-hoz csatlakozott mind a 12 közép-kelet-európai országban van ilyen intézmény, és a sok évvel ezelőtti grúziai hatalmi puccs óta azt is lehet tudni, hogy ez az intézményrendszer mélyen a volt szovjet déli tagköztársaságok területeibe is belenyúlik. Ez az intézethálózat és az e köré szervezett értelmiségi körök egyrészt az amerikai-angol tőkebehatolás gazdasági előfeltételeinek népszerűsítéséért szállnak síkra a tömegmédiumokban – melyek nagy részét már tulajdonjogilag is ez a tőkéscsoport vonta ellenőrzés alá – másrészt az amerikai balliberális körök által az 1960-as években kialakított témák és az ezekre kidolgozott változtatási tervek áthozatalát az európai országokba igyekeznek elérni.
Csak példaként lehet említeni erre, hogy az EU-belépés kapcsán a követelmények megfogalmazásába, ennek ellenőrzésébe sok esetben a Nyílt Társadalom intézethálózat is meghatározó módon be tudott szállni, és például főként ennek révén jött létre a bírói karnak a leszakítása a parlamenti többségtől és ennek mindenkori kormányától, és egy önálló korporatív-önkormányzati csúcsban való megszervezésük, noha a legtöbb nyugat-európai országban ez egyáltalán nem jött létre, és csak a dél-európai országokban (olaszoknál, spanyoloknál és a portugáloknál) alakult ez így, és ez ott is a bírói kar önálló politikai szerepének növekedését és a bírák ítélkezésének átpolitizálódását vonta maga után (lásd a Nyílt Társadalom-intézethálózat erre vonatkozó tevékenységének adatait: European Commission 2018).

Kép: Bojcsuk Iván Mentorok