Radikális Mikulás

Posted by

Béndek Péter
Mikulás napja komoly radikalizálódást hozott az addig sem épp konszolidált kormánypolitikában. Orbán pszichéje lassan elborít mindent, ami ebben az országban még jó. Nekiesni a kultúrának azzal a csaknem totálisan üres kulturális (akár történeti, akár jelenbeli) hátországgal, amely az Orbáné, mert azt hiszi (vagy mit tudom én mit), hogy majd valahol a jövőben átfordul ez produktív nemzet-, kultúra- és készségformálásba, csak ki kell tartani (a rombolásban), ez jóval radikálisabb és értelmetlenebb várakozás, mint ami a komcsikra volt jellemző 1945 és 1989 között bármikor.
Ezeknek volt legalább egy Révaijuk meg egy Aczéljuk meg valamilyen preegzisztens hagyományuk, Orbánnak csak senkijei vannak meg semmije. Tisztázzuk: a magyar nemzeti kultúra nem az övé. Nem az ő oldalán áll Szent István, Berzsenyi, nem ott Kölcsey, Széchenyi, Arany, Kemény, Bethlen vagy Kosáryné Réz Lola. Neki csak Felcsútja van. És Felcsút még csak nem is Mucsa. Mucsának van valamiféle kultúrája, amelyet meg lehet érteni, lehet vele empatizálni, sőt tartogathat értékeket is. Felcsútot nem lehet megérteni, hiába próbálkozik az ember szépszerével, indulattal, hegedűszóval, tárogatóval (akár). Orbán a valamit akarja lecserélni a semmire.
Magyarul, az a dráma, amelybe belecsöppentünk — bár önkritikusabban azért mondhatjuk: magunkra húztunk sok évtized hibás önreflexiója és inkompetenciája eredményeként –, teljesen értelmetlen, mert nemcsak jó vége, de tanulsága sem lehet: semmi másból nem táplálkozik, mint kulturálisan üres, egzisztenciális bosszúvágyból, egy paradox módon örök vesztes pozíció totális civilizációellenességéből.
Ez nem tud koszolidálódni a civilizáción belül, és főleg nem tudja megtermékenyíteni azt. Ilyesminek nincs se tanulsága, se katartikus értéke (ezért — fájdalom — megint olyan ügy, amelyet végül megúszhatunk, mert nem lehet hozzá viszonyulni: olyan totális átértelmezését követelné a magyar önképnek, amire nemcsak alkalmatlanok vagyunk, de nem is várható el egy nemzettől teljes önmeghasonlás nélkül).