Diktatúra, 21. század

Posted by

Kardos András
Jelentés Abszurdisztánból: Pesti Hírlap, első szám, Kossuth lapja. Helyes. Két fideszes fontos ember, két interjú. Igaz, mintha nem egy árnyalatához tartoznak talán a Fidesznek, de mégis. Nézzük a két interjú egy- egy részletét.
Demeter Szilárd PIM főigazgató. Kérdést kap a “kultúrafinanszírozási törvényről.” Mi a véleménye? Válasz: “Alapvetően helyesnek tartom. A közpénzek elköltése a mindenkori kormány felelőssége… Helyes a jogalkotói szándék, hogy a kultúra finanszírozásában új, az eddigieknél nagyobb kereteket adna a közpénz felhasználásában a kormánynak.” Mint tudjuk, ez azt jelenti, hogy ha például állami finanszírozású egy színház, akkor az igazgatót is a kormány nevezné ki.
Szóval Demeter főigazgató helyesli a fokozott kormányzati ellenőrzést.
Majd megkérdezik tőle, hogy mit szól a tüntetésen megfogalmazódott kemény kritikához? Válasz: “Szabad országban szabad a véleménnyilvánítás. Én nem foglalkozom különösen az elhangzottakkal, szerintem a Petőfi Irodalmi Múzeum élén végzett munkám szakmailag aligha kifogásolható. Kőfideszesként is megmutattam, hogy lehet kőkemény szakmai munkát végezni, úgy érzem, helyes az irány.” Eddig a “kőfideszes” válasza.
Nézzük a vélhetően magát más árnyalathoz soroló Pokorni Zoltán interjúját. Kérdés: “Miért merül fel időnként, hogy az alternatív iskolákat közelebb kell hozni az állami rendszerhez? Ön, akinek Waldorfba jártak a gyerekei, mit gondol erről?”
Válasz: ” Hogy valami centralizált, az önmagában nem rossz. És önmagában az, hogy differenciált a fenntartási vagy jogi környezet, nem biztos, hogy megoldja a problémákat.” De az állami rendszer feltételezi “az állami iskolák jóval nagyobb önállóságát, autonómiáját… Van egy jogi rendezettség iránti elkötelezettség az oktatás mostani irányítóinak fejében, hogy az legyen átláthatóbb, rendezettebb…”
Annyit láthatunk, hogy mind a ketten elfogadják legalábbis a centralizációt, Demeter talán lelkesebben, de Pokorni is minimum lehetséges modellnek tartja ezt az oktatásban. Mind a ketten elfogadják, bár más árnyalatokkal, a kormány “ellenőrző”, “rendezettségre” irányuló igényét.
Amikor viszont Demeter főigazgató munkájáról van kritikája a “népnek”, akkor kiderül, hogy abba beleszólása másnak nincs, csak a kormánynak, Demeter főigazgatót pedig különben is ő saját maga ellenőrzi, és a véleménye mint látjuk, kitűnőre értékeli a saját munkáját.
Bár Pokorni az interjú végén kiáll amellett, hogy a “masszív, bürokratikus keretek között működő iskola nem volt jó” a hetvenes, nyolcvanas években, és nem jó talán ma sem, másfelől, mint láttuk, simán jóváhagyta az oktatás államosítását, centralizálását. Demeter Szilárd pedig az állam és a kormány kezébe rakja a mindenkori ellenőrzési jogokat, kivéve ha “kőfideszes” illetőről van szó, mint amilyennek ő magát vallja. Ott elég ha ő mond véleményt saját magáról.
A helyzet az, hogy árnyalatok ide, nüanszok oda, mind a két interjú kiáll a centralizáció, az államosítás mellett, vagy legalább elfogadja azt. Nos, így lett szétverve a CEU, az MTA, államosítva a sok iskola, így lesz ellenőrizve a könyvkiadás és a színházi élet. Ez pedig nem más, mint a diktatúra 21. századi formája.