Zúzapörkölt, avagy az élet értelme

Posted by

Kőhidi Imre
Az jár a fejemben, hogy vannak peches napok. Ez a nyálkás hideg, ez a halálom, vacogok, ráz a hideg, minden bajom van, estére belázasodok tőle, de a Neocitranig. Erre ma be kellett mennem Szentendréről a Duna plazahoz fürdőszobai alkatrészért.
“Ott van MELLETTE” szólt az ukáz, mellé kis papíron minden tudnivaló és a cím: Váci út 168. Előtte be kellett lépnem a szentendrei postára, mert néhai apám hivatalos papírjával nem kopog be a postás, hanem csak ott hagy egy értesítőt. Sétálgassál, meg van feleséged is. (Tettünk már hivatalos panaszt írásban, hogy hiába van otthon valaki 0-24-ben, nem kopog be a postás, aki nekem nyáron egyszer, amikor lengő marxi szakállam volt, csókolommal köszönt.)
Tőlünk a posta gyalog 20 perc, (huszárral, bástyával 12). De ebben a vacak időben nem volt kedvem sétálni, kiléptem a buszmegállóba, ami 10 perc, kivártam a busz késésének mind a 20 percét, szóval szívtam, anyáztam rettentően. Végül a hivatalos papírral beHÉVeztem a Fővárosba, ott megkaptam apám utáni papírjaimat, mehettem a Váci út 168-ba.
Nos, a Duna Plázától föl és alá is mentem 1-1 kilométert mindkét oldalt a kezemben a kis papírommal, semmi. Hazatelcsiztem, mama mondja, lehet, hogy 164, de mivel a Duna Plazaval SZEMBEN van, nem lehet eltéveszteni. Nem hát, mert az a páratlan oldal… Végül ráleltem, elhoztam, majdnem sírtam már az ízületeim fájásaitól, meg a taknyos hidegtől, hazafelé próbáltam telcsizni a buszról, az se jött be.
Hát most mi értelme már az életemnek?
Az a zúzapörkölt, amit egy kifőzdében betoltam végül galuskával, ecetes cserkóval, és amitől biztos, hogy az élet végülis szép.