A hálózati állam mint politikai stratégia

Posted by

Pokol Béla

Az Egyesült Államok közjogi berendezkedésében az államhatalom ágainak több évszázados merev szétválasztása lehetőséget adott a nagy társadalmi csoportoknak, hogy egyes hatalmi ágat tartósan elfoglaljanak, és ennek során az elmúlt évtizedekre a bírói hatalmi ág hosszú időre a liberális városi értelmiségi és a pénzügyi csoportok ellenőrzése alá került, míg a törvényhozás legtöbbször a konzervatív vidéki tömegek millióinak ellenőrzése alatt maradt.
Így a konzervatív törvényhozás belső törvényeivel szembeni nagyobb mozgástér keresése elvitte a liberális demokrata elit mögött álló jogászprofesszorokat abba az irányba, hogy a hozzájuk közelálló bírói hatalmi ág törvényhozás alóli részbeni kiszabadítására törekedjenek.Ennk egyik útja lett, hogy a politikailag ellenséges törvényhozási többség törvényei helyett a nemzetközi jog behozatalát propagálják. Hogy e teória és a mögöttes politikai tábor közötti összeköttetés nem puszta sejtés (‘konteo’), azt az is alátámasztja, hogy ezt egy olyan jogászprofessor kezdte el, aki ekkor a Clinton elnök liberális demokrata kormányzatának államtitkár-helyettesi posztját is betöltötte, majd 2008 után az Obama adminisztrációban is vezető szerepet kapott. Ő Harold Hongju Koh, aki a ’90-es évek második felében a “bringing international law home!” teóriát meghirdette („Hozzuk haza a nemzetközi jogot!”).
Van erre egy másik irányzat is e politikai tábor jogászprofesszor csoportjai között – főként Európában – mely a belső ellenfelet jelentő konkurens politikai tábor törvényhozási többséggé válásakor a nemzetközi jog erejét úgy igyekszik igénybe venni, hogy ezt alkotmányjogi erővel próbálja ellátni, és ezen az úton látja semlegesíthetőnek a belső jog törvényeit. Ez a “nemzetközi jog alkotmányjogiasítása” címszó alatt fut. Egyes csoportok itt Magyarországon erre alapozva még a szuverén alkotmányozó hatalom feletteseként is megkísérelték elfogadtatni a nemzetközi jog egy szabálycsoportjait, és a 2011-es Alaptörvény megsemmisítését is megkísérelték ezen az úton véghezvinni. De ez inkább csak a kis államok esetében lehetséges, mert ennek elitjei inkább ijesztgethetők a nemzetközi nagyhatalmak odacsapásának riogatásával, de az USA esetében ez érthetően nem megy, így marad ez a konkurens jogként hazavitel propagálása. E teória szerint a bírói hatalmi ág a nemzetközi jog elveit bevonva, vagy a nemzetközi jog szokásjogon alapuló általános szabályaira alapozva bővíteni tudják a törvényhozási jog normáit. Ezen az úton az állam törvényhozásán túli hatalmi ágak is közvetlenül érintkezni tudnak a nemzetközi joggal, és be tudják építeni az egyes nemzetközi normákat illetve elveket a belső jogba – vagy legalábbis, amit ők erre hivatkozva ennek neveznek -, és nem kell várni ezzel a törvényhozásra. Mely az ellenfél kezében lévén, amúgy sem fogja ezt megtenni.
E felfogás átfogó elméleti alapja Koh elméletében az állam széttagolt (disaggregated) felfogása a hagyományos unitárius, egységes állam-felfogás helyett. Ő ugyanis az globális emberjogi NGO-k által a megcélzott államok befolyásolási stratégiáit elemezve úgy általánosította ki ezt a stratégiát tanulságképpen, hogy nem az egységes államot tartják ezek az NGO-k a szem előtt, hanem az egyes állami szereplőkbe beépülve viszik be a követeléseiket az állami jogba, és azután az így bevitt normákat igyekeznek minél stabilabban a belső jog intézményévé tenni. Más szóval a nemzetközi jogi normákat nemcsak államok közötti horizontális erőfeszítésekkel lehet bevinni az államokon belülre – és egyes államokat engedelmességre kényszeríteni -, hanem vertikálisan az államokat belülről széttagolva (disaggregated) is el lehet ezt érni: “I have suggested that if our goal is more internalized compliance, or what I have called “obedience” then attempted internalization, not coercion, must be the preferred enforcement mechanism. This suggests that the best compliance strategies may not be “horizontal” regime management strategies among nation-states but, rather, vertical strategies of interaction, interpretation, and norm-internalization.” (Koh 1998:677).
Harold Koh tulajdonképpen csak levonta az elméleti következtetéseket a globális NGO-k sok évtizedes tevékenységéből, és felmutatta a hatalommegosztás által belülről széttagolt államok külső áthatásának és meghatározásának a lehetőségét. Ezzel a hatalommegosztást az állam belső szétszaggatására felhasználva puszta hálózati állammá lehet átalakítani bizonyos fokig az egységes államot. Ha zömmel amúgy sem a miénk az állam kormányhatalma, hanem a konkurens politikai táboré – mérlegel a tartósan vesztes tábor politikai stratégája -, akkor úgyis mindegy, vesszen az egész.

Kép: USA Legfelsőbb Bíróság