Posted by Kelen Károly
Nagy öröm, hogy járkál közöttünk „a” Földényi a maga szelíd, halk módján. És időnként leírja, amit gondol a (képző)művészetről és az életről.
Milyen boldogság volt olvasni a Képek előtt állni című könyvéről nyolc évvel ezelőtt.
„Bárki javasolhat témát vagy könyvet, hogy vegyék föl a nemzeti alaptantervbe? Ha igen, akkor én felhívnám a figyelmet erre a Földényi-kötetre, vagy legalább a bevezető fejezetére, amelynek Egy fekete négyzet a címe” – írtam róla a Népszabiban.
„Mert bármit lássunk is – és ez már a huszadik század egyik közhelyszámba menő felismerése –, azt eleve a kultúra, a civilizáció, a hagyomány, a neveltetés stb., stb. ezerszeres szűrőjén át tudjuk csak befogadni” – ezt meg ő írta.
„Nem »ábrázolni« és »megjeleníteni« kell a látványt, hanem azonosulni vele, akár csukott szemmel is.”
Ezt meg Malevicstől idézi.
És végül a konklúzióm:
„Leszögezem, senki sem született a látás képességével. Megállni a kép előtt, ráemelni a tekintetet, ez csak az első lépés. Hagyni hatni a látványt: ez a következő. De még sok-sok fázis van, és mind közelebb visz az élmény teljességéhez, az élvezethez. A képhez.
Igaz, egészen közelről minden kép fekete. ”
Nem könnyű látni. De nézni kell, és tanulni attól, aki igazán érti.
Földényi F. László kapja jövőre a Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért nevű elismerést, a német nyelvterület egyik legrangosabb irodalmi díját – közölte csütörtökön a lipcsei önkormányzat. A Széchenyi-díjas esztéta, irodalomtörténész, műkritikus és műfordító A melankólia dicsérete című kötetéért kapja az elismerést.