Posted by Kulcsár László
Megható és fölemelő – e két jelző tolul a krónikás véleményének élére mindannyiszor, amikor a „pedagógusok Kossuth-díjaként” is emlegetett Rátz Tanár Úr Életműdíj átadásáról tudósít. Az esztendő minden bizonnyal leginkább emberközeli kitüntetési ünnepségét tartják visszatérő rendszerességgel minden év december elején, miként most csütörtökön is, késő délelőtt, immár a 19. alkalommal.
Az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon Nyrt. által alapított díjat a lehető legszélesebb körű javaslatok – tanárkollégák, tanítványok véleménye, tudósokból, az alapító cégek vezetőiből álló kuratórium döntése – alapján ítélik oda a legrátermettebbeknek, a természettudományokat – biológiát, kémiát, fizikát, matematikát – az átlagosnál sokkalta magasabb szinten és eredményességgel oktató általános és középiskolai tanároknak. A díjazott pedagógusok – derült ki a mai kitüntetési ünnepségen – valamennyien a reáltantárgyak oktatási színvonalának emeléséért dolgoznak, diákjaik sikeresen szerepeltek/szerepelnek országos tudományos versenyeken, az oktatás mellett rendszeresen továbbképzik magukat (a díj átvétele után mondott szavaival csaknem valamennyi kitüntetett a családjának is köszönetet mondott, amiért kellő megértéssel viseltetett, mert szabad idejének jó részét is az iskolában töltötte diákjaival), tájékozottak az adott tudomány legfrissebb eredményeiről, gyakran tankönyvek és szakmai folyóiratok szerzői. A tehetséggondozás mellett törekednek a természettudományos tudást nemcsak a legjobbakkal, hanem valamennyi diákjukkal elsajátíttatni és egyben széles látókörrel rendelkező felnőtteket nevelni…
Jules Massenet hegedűre és zongorára írt „Meditáció” című művét választották a Magyar Tudományos Akadémia nagytermét megtöltő tanár kollégák, tanítványok, rokonok, barátok üdvözléseképpen. Köszönet és elismerés illeti a Fischer Annie Zeneiskola növendékeit: gyönyörűséges játékukkal ékesítették mindvégig a díjátadó ünnepi hangulatát.
Leírtuk már csaknem valamennyi (eddig 18) alkalommal, ki a Rátz László Tanár Úr Életműdíj névadója, ezért elégedjék meg a kedves olvasó annyival, hogy a 20. század elejének legjelesebb, soproni születésű matematika- és fizikatanáráról van szó, arról a zseniálisan oktató pedagógusról, aki világhírességeket – Neumann Jánost, Wigner Jenőt, Harsányi Jánost – bocsátott útjukra a Budapesti Evangélikus (Fasori) Főgimnáziumból. Csak az adatokat kell frissíteni: az ideit is beleszámítva, a múlt tizenkilenc évben az 5–12. évfolyamos diákoknak matematikát, fizikát, biológiát, kémiát tanító 144 tanár kapta meg az életműdíjat és a vele járó másfél millió forintot. Ők azok, akik maradandót alkottak tantárgyuk kiemelkedő minőségű oktatásában és a tehetséges tanítványaik gondozásában.
Az életműdíjat az ország bármelyik iskolájában dolgozó pedagógus megkaphatja. Íme az idei kitüntetettek, akik ekként foglalták össze tanári ars poeticájukat:
Mostbacher Éva kémiatanár, Pécs, Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma
„Nem pedagóguscsaládból származom, így igazából belülről sosem láttam, mi mindennel jár ez a gyönyörű hivatás, ennek ellenére, mióta az eszemet tudom, erre a pályára készültem. A természettudományok iránti szeretetem viszont a családból származik. Édesapám vegyész volt, ezért a családi beszélgetések állandó témái voltak a kémiai problémák, és a megoldásukhoz vezető utak latolgatása. Már gyerekként érdeklődve, csodálattal hallgattam ezeket a beszámolókat, és nagyon vágytam arra, hogy idővel ne csak passzív hallgatója, hanem értő, aktív részese lehessek ezeknek a beszélgetéseknek. A kémiaórán ugyanúgy, mint minden más órán, meg kell teremteni a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló, elfogadó, nyugodt, barátságos légkört. A tanóra sikere szempontjából az első néhány perc meghatározó, ezért nagyon fontos a felütés, egy olyan témához kapcsolódó probléma megfogalmazása, mely felkelti a tanulók érdeklődését. Ha a tanórán a diákok nemcsak álmélkodtak, hanem elmélkedtek is, fejlődött a gondolkodásuk, vitakészségük, és sikerült őket lázba hozni, akkor, úgy gondolom, elértük a célunkat.”
Martonné Ruzsa Valéria kémiatanár, Szombathely, Paragvári Utcai Általános Iskola
„Nekem a tanítás elsősorban napi sikereket, megoldandó problémahelyzeteket, érdeklődő, kíváncsi tanítványokat adott, és a folyamatos megújulási kényszert a szakmai és a pedagógiai ismeretek területén.
A leendő kollégáknak azt üzenem, hogy tartsák életben a gyerekben meglévő, alapvető kíváncsiságot. A tudományos és szakmai ismereteket közelítsék, ágyazzák bele a mindennapok problémáiba. Adjanak teret és időt a tanulóknak a saját élményen, saját tapasztaláson alapuló tanulásra! És nem utolsó sorban legyenek érzékenyek és nyitottak az általuk tanított gyerekek különböző személyiségére, próbálják a nagyon tehetséges és a kémia iránt kevésbé érdeklődő diákokhoz is megtalálni azokat a tanítási módszereket, amelyekkel a saját szintjükön többször, kevesebbszer, de sikerélményhez juthatnak a tanítványaik.”
Dr. Kardon Ferenc biológiatanár, Budapest, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium
„A Rátz Tanár Úr Életműdíj a természettudományos oktató- és nevelőmunka egyik legkimagaslóbb elismerése, amelyet a legtöbb kolléga pályája végén vagy nyugdíjas korában kap meg, így még nagyobb elismerés, hogy pályám közepén kaphatom meg.
Az élővilág és a természet megismerése mindig nagy örömöt okozott, így nem volt kérdés, hogy a biológia tanítását válasszam hivatásomul. Bár a természettudományok nem kötelező érettségi tárgyak, az általános műveltség részei. A hétköznapi életben lépten-nyomon találkozhatunk ezen ismeretekkel, nem baj, ha meglátjuk életünkben. A legtöbb diák nem elsősorban ezeket az ismereteket fogja felhasználni az életében, de a természettudományos gondolkozás elsajátításával az idegrendszer más területeit fejlesztjük, mint a humán tudományokkal és a nyelvekkel. Minél többféle tudományterület irányban nyitottak a diákok, annál könnyebben fogják felnőtt életük problémáit, feladatait megoldani.”
Dr. Székely Andrásné biológiatanár, Szabadbattyán, Batthyány Lajos Általános Iskola
„A szüleim pedagógusok voltak. Általános iskolában édesapám földrajzot, édesanyám biológiát tanított nekem. Kicsi gyermekkorom óta iskolában éltem, láttam a pedagógusmunka örömeit, szépségeit. Középiskolában biológia-kémia tagozatra jártam. Remek, nagy tudású tanárnőm volt. A tanárképző főiskolán a tudományos diákköri munkám is terepi felmérésekről szólt. Bőven volt példa előttem, hogy folytassam a természet megszerettetését a tanítványaimmal.
Mindig falun tanítottam, és láthattam, hogyan nőnek fel generációk, hogyan emelkednek ki sorsukból a gyermekek. Ugyanolyan örömet okozott egy gyengébb képességű gyermek felzárkóztatása, mint kiváló képességűek tehetséggondozása.”
Bíró Bálint matematikatanár, Eger, Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium:
„A díj hatalmas megtiszteltetés, hiszen alapítása óta olyan tanárok nyerték el, akik számomra nemcsak szakmai, de emberi példaképek is voltak.
Bár jó jegyeim voltak belőle, általános iskolában nem a matematika volt a kedvenc tárgyam, hanem az irodalom, az orosz, a földrajz, illetve a biológia. Mindezek szeretetét nagyszerű tanáraimtól kaptam. Középiskolában aztán nagyot fordult velem a világ, mert matematikatanáromnak köszönhetően megtanultam mi az alapfogalom, az axióma, a definíció, a tétel és a bizonyítás, és a matematikának ez a csodálatosan logikus rendszere elvarázsolt. Dr. Kálmán Attila megtanított feladatot megoldani, és rávett, hogy KÖMAL-példákat oldjak meg, írjak le és küldjek be. Ez irányított a matematika felé.
A diákoknak is azt javaslom, legyenek érdeklődők, kíváncsiak, gyakran tegyék fel a kérdést: miért? És csak akkor legyenek elégedettek, ha kérdéseikre megkapták a logikus választ.”
Kovács Csongorné matematikatanár, Budapest, Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
„A tanítás örökös keresés: hogyan lehetne közelebb vinni, jobban megértetni a gyerekekkel az adott témát, milyen módszerrel, milyen játékokkal lehet felépíteni egy-egy fogalmat, vagy hogyan gyakoroljunk, hogy ne legyen unalmas, hogyan lehetne örömet szerezni matekórán. A legtöbb ötletet, módszert a kollégáimtól lestem el. Kötelező „lopni” egymástól, hiszen egy jó tanár órája rengeteg ötletet indíthat el bennünk.Tizennyolc évesen még csak annyit tudtam, hogy szívesen tanulok matematikát. Nem választottam még tudatosan a tanári pályát, később alakult ki, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Mély emberi kapcsolatok, barátságok épültek tanítványaimmal, és sokszor a szüleikkel is. Ez az élet, ez a munka minden nap más, és új, soha nem unalmas. Az a 45 perc az enyém, lássuk, mit tudok kihozni belőle? Ha a gyerekek félnek a matektól vagy unatkoznak, „rosszalkodnak” az órámon, az az én hibám. Ha örömmel játsszák a matematikai játékokat, szívesen gondolkoznak, vitatkoznak, érvelnek, ha ők jól érzik magukat, akkor én is jól érzem magamat.”
Győri István fizikatanár, Szeged, Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium (SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola)
„A tanítás, a gyakorlati pedagógia egy élményekben gazdag életforma. Időről időre újabb intellektuális kihívásokkal kell szembenéznünk, a negyvenöt perces periódussal lüktető életünkben mintha örökösen egy emocionális hullámvasúton száguldanánk – közben olyan ajándékokat kapunk, melyekhez semmi sem mérhető: átélhetjük a tanítványaink előrehaladása, fejlődése fölött érzett örömet, és megtapasztalhatjuk feléjük irányuló szeretetünk megsokszorozódott tükröződését.
A természettudományos megismerés lépései közül kiemelkedő fontosságú a kísérletek, megfigyelések, mérések elvégzésével történő tapasztalatgyűjtés. Minden lehetőséget meg kell ragadni a tanári demonstrációkra, és tanulói kísérletek, mérések megszervezésére. Nagyon vigyázni kell a helyes arányokra: a fizikatanítás legyen jelenség-központú, de ne maradjon „jelenségszintű”! Egy kísérlet megfigyeléseinek alapos elemzése, a tanulságok levonása, a magyarázatok keresése többet érhet, mint száz látványos, de értékelés nélkül hagyott produkció. Ugyanakkor a szimulációkkal, számítógépes animációkkal, táblai „krétafizikával” nem helyettesíthetők a tanár által bemutatott, vagy tanulók által kivitelezett, „kézzelfogható”, élményszerző próbálkozások.”
Horváthné Fazekas Erika fizikatanár, Szeged, SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája
„Nagyon nagy megtiszteltetés és boldogság ez a díj, hiszen a hazai természettudományos oktatás legrangosabb elismerése. Végignézve az eddig díjazottak névsorát, felemelő, hogy szinte valamennyi korábbi fizika díjazottat személyesen is ismerem vagy ismertem, és sokat tanultam tőlük. Szívet melengető, hogy látom kollégáim őszinte örömét – ebben a díjban az ő munkájuk is benne van, hiszen 28 éve ugyanabban az iskolában dolgozom. A tanítás számomra nemcsak a munkám, hanem a hobbim is, a családom után a legfontosabb. Választhattam volna más pályát is, de most már tudom, hogy a tanítás nélkül nem éltem volna teljes életet.
A gyerekeknek azt mondanám, hogy ne legyenek előítéleteik a természettudományos tárgyakkal kapcsolatban, ne úgy álljanak hozzá, hogy már a szüleiknek sem ment a fizika, biztos nekik sem megy majd. Higgyék el, hogy képesek megbirkózni vele! Nincs „királyi út” a természettudományos tárgyakhoz, amelyek elsősorban sokrétűségük miatt nehezek, de tekintsék ezt kihívásnak, az önmaguk megismeréséhez vezető útnak. Vegyék észre, hogy ők maguk is a természet részei, és mi lehet fontosabb és izgalmasabb, mint önmagunk és a körülöttünk lévő világ megismerése.”
Az infovilág tudósítása