Fehér Klára már kitalálta

Posted by

Bedő J. István

Ágoston Hugó írásához – amelyben Japánban Oxigén-bár működik, annyit tennék hozzá, hogy Fehér Klára tollából már 1974-ben megjelent az Oxygénia című regény (https://www.antikvarium.hu/konyv/feher-klara-oxygenia-43404 ), amelyben azt a disztópiát vetíti előre, hogy bringaszerű szerkentyűkön kell valamilyen módon energiát termelni az embereknek, hogy oxigénhez jussanak. De hát erre már alig emlékeznek, pedig 45 éve múlt.
A tartalomból:
Egy földi űrhajótörött egy távoli bolygóra, Oxygéniába kerül, ahol megdöbbenve figyeli az oxigénhiányos környezetben dolgozó-sínylődő “ormányosok” lélektelen életét. Egy különös fiatalembertől megtudja, hogy az egykor virágzó növényi élet az elődök könnyelműsége folytán a környezetszennyezés hatására kipusztult. A súlyosbodó helyzetet egy érdekcsoport a maga hasznára fordította, s azóta uralkodik a sanyarú sorsú bolygólakók milliárdjain.A földi ember eljut az elenyésző számú uralkodó osztály pazar pompával felépített és berendezett városába is – és a bolygó titkainak megismerése után nemcsak saját szabadulását készítheti elő, hanem az elnyomott bolygólakók felszabadulását is. A feszült izgalmakba, meglepő fordulatokban bővelkedő sci-fi figyelmeztető kiáltás az emberiséghez a környezetszennyezés ellen: ne engedjük Oxygénia sorsára jutni a Földet!
Itt egy rövid részlet:
“Nincs már az űrhajóban… de valahol van… Hol van? Kábultnak, fáradtnak érezte magát, és a szíve is nehezen és rendetlenül működött. A csuklójára erősített omniszkóp is légzészavarokat és aritmiát jelzett. Peter reflexmozdulattal megnyomta a mellén levő kis műszer gombját, mire a gázálarc szűrője kitisztult, a készülék megtelt friss, oxigéndús levegővel. Pulzusa ismét normálissá vált, kusza gondolatai is lassan rendeződni kezdtek. Annyi bizonyos, hogy nincs a Humanitas fedélzetén, és nincs a távoli, öreg, kedves Földön. De hát hol van? Műszertáskája megvolt, de biztonsági öve szakadtan lógott. Néhány szerszáma is hiányzott, azok, amelyekkel a Humanitas oldalán keletkezett sérülést javította. De a műszerek hiánytalanul megvannak. A legfelső, a kis helymeghatározó készülék is. Peter izgatottan nyomta meg a piros gombot. A gép működött. A műszer lapján felvillantak az információk: a Fortuna-710-től való távolság hárommillió kilométer. A bolygó gravitációja hasonló a földihez… nini… a bolygó tömege is szinte azonos a Földével. A levegő összetétele… a levegő… nem, ez a műszer megbolondult… nitrogén, szén-dioxid, szén– monoxid, korom, benzingőz és kvarcszemcsék… oxigén csak nyomokban! Ezen a bolygón tehát nem lehet földi jellegű, magasabb rendű élet. Pokolba is! Hiszen én magam láttam gyerekeket és felnőtteket, emberforma, két lábon járó lényeket. Emberforma… ormányos? vagy légzőkészülékes? vagy gázálarcos?… nem értem… – gondolta nyugtalanul Peter MacGulliver…”

Kép: Fedledy Gyula illusztrációja a könyvhöz