Buchenwald: 1965

Posted by

Demszky Gábor
Gyerekkoromban társalgási szinten megértettem magam németül. Amikor anyám otthon bejelentette, hogy a pénzügyminisztérium által szervezett cseregyerek program keretében Gothába fogok utazni, fogalmam sem volt, mivel töltjük majd az időt Thüringiában.
Hamar kiderült, hogy azok az NDK-s gyerekek, akikkel közös táborba kerültünk, mindenben jobbak nálunk. Edzettebbek, gyorsabban futnak és jobban fociznak. Ráadásul jól bírják a dermesztően hideg forrásvízzel feltöltött medencékben rendezett kíméletlen úszóbajnokságok viszontagságait. Nálunk ismeretlen küzdőszellemet és sportkultuszt ismertem meg. Egyfolytában fordítottam, szükség volt rám, mert a többiek egyáltalán nem tudtak németül, de folyt a barátkozás, szerelmek szövődtek, a tábor élete harsány és mozgalmas volt.
Egy váratlan kirándulás szétoszlatta a számomra ezt a tábori idillt és belém vésődött. A buchenwaldi koncentrációs táborban tett látogatásunk váratlan volt és sokkoló. Ott tanultam meg, hogy mit jelentett az Endlösung. Ott tudtam meg, hogy a halálgyár áldozatai között nagy számban voltak Magyarországról elhurcolt zsidók. A hosszú peron, a barakkok, az emeletes priccsek és a kicsempézett kivégzőhely látványától elhalkult a társaság. Elhalkultam, elnémultam volna én is, de muszáj volt tolmácsolnom a német idegenvezető magyarázatait. Attól, hogy kimondtam, még jobban belém vésődött minden. Az Endlösung idején Buchenwald nem tartozott a megsemmisítő táborok közé, de a gázkamrát itt próbálták ki először 1940-ben cigánygyerekeken, és a hírhedt szadista táborparancsnok, Karl Otto Koch irányításával rengeteg embert gyilkoltak le itt bestiális kegyetlenséggel. A gázkamra látványától és a krematóriumoktól fojtogatott a sírás, de beszélnem kellett arról, amit lehetetlen ép ésszel megmagyarázni. Fogkefe, gombok, cigaretta sodrására használt eszköz, protézis, szemüveg lencse hevert előttünk a vitrinekben és egy hatalmas hajcsomó a vasbeton padlón.
A gyerekek nagyon egyszerű kérdéseket tettek fel. Hová tűntek a nagy halomba rakott szemüvegek tulajdonosai. Elégették őket. Mi történt azokkal, akiknek a tetovált bőréből lámpaernyő készült? Nem volt válasz. Én azt kérdeztem, hogy a buchenwaldi erdő közelében lévő települések lakói mit gondoltak, mit tudtak a táborról? Az volt a válasz, hogy nekik azt mondták, szappangyár működik az erdőben. Nem volt olyan a helyzet, hogy vitatkozni lehetett volna. Egyáltalán nem volt helyzet. Nem lehetett megkérdezni, hogy a német kísérőtanáraink mit gondolnak erről.
Mindez a rettenet nem egészen egy évtizeddel azelőtt történt, hogy világra jöttem. A vészkorszak időben közel volt, és most hirtelen a térben is tapintható közelségbe került. Tizenhárom évesen az én NDK-élményemhez Buchenwald rémképe is hozzátapadt. Ez persze nem volt korrekt értékelés, de egy kiskamasz gondolatvilágában összemosódnak a történelmi korok.

Kép: Buchenwald, NDK a Fortepan fotóján