Katinka újabb szakítása

Posted by

Serényi Péter

Eltelt néhány óra úszósztárunk legújabb szakításának hivatalos bejelentése óta és…
támadt 1-2 újabb gondolatom a friss fejleményekkel kapcsolatban, mert…
azt írja a még mindig nagy kedvenc, hogy “Az idei világbajnokságon megingott a bizalmam az edzőmben, mert úgy éreztem, hogy nem akarja annyira a győzelmet, mint én… Árpiról az együtt töltött idő alatt számomra kiderült, hogy nem tud felnőni a feladathoz. Több figyelmet vártam tőle szakmailag és emberileg is, ezért nincs visszaút.
A hiba nyilvánvalóan az én készülékemben van, de nem tudok szabadulni a fixa ideámtól: az időzítés nem lehet véletlen, összefüggést vélek felfedezni a válás és a – szakmailag is, anyagilag is – látványos fiaskóval végződött ISL-kaland között!
Ennek illusztrálására legyen elég csak annyit megjegyeznem, hogy ebben a jövőjét illetően abszolút bizonytalan újdonságban (hangsúlyozottan minden él és bizonyíték nélkül: pénzmosásban!) nagyot csak azok kaszálnak, akik ott lesznek a bő három hét múlva esedékes Las Vegas-i fináléban, ahol…
HK csapata nem lesz ott!!!
A jelek szerint hiába működik olajozottan a lényeg, megy az úszás, ha közben a medenceparton és a bankszámlán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ahhoz hősnőnk hozzászokott!
Nincs is annál egyszerűbb dolog ilyenkor, mint bűnbakot keresni…
Egyébként hadd higgyem azt, hogy megtaláltam HK kétségkívül meghökkentő lépésének okát, eredőjét, mert…
tavaly december 6-án írta Kovács Erika a Nemzeti Sportban, egy hosszú Petrov-interjú végén:
„– Mi jelenti a hétköznapokban a legnagyobb küzdelmet?
– A heti beosztása, mármint az edzésen kívüli tevékenységei. Egy klasszis sportolónak több fronton is meg kell felelni: a média, a különböző intézmények és hivatalok igényeinek, emellett Katinka saját céget is vezet. Hogy még mindig a sport a legfontosabb, neki is egyértelmű és világos, de néha elfordul, hogy az egyensúly megborul, és azt kell mondanom neki, hogy menjen haza az edzésről, pihenjen, és a következő nap fussunk neki ismét a feladatnak, kezdjük az egészet újra.”
Kérdem: csodálkozik még valaki a történteken?
Én nem!