Jutalom út Rióba

Posted by

Gellért András

– Gergő, látom jobban van.
– Igen, köszönöm.
– Sokszor lesz még ilyen, de szerencsére nincs semmi baj. Csak máskor ne üljön olyan sokat a füvön, mert könnyen felfázhat. Most is tüsszög.
– Kérhetek egy zsebkendőt?
– Persze, de kérem ne sírjon. Nincs oka rá. Nagyon szép eredményt ért el.
– Biztosan?
– Nem mondanám, ha nem így gondolnám. És a többiek is mind kitettek magukért. Fantasztikusak voltak.
– Annyira jó ezt hallani.
– És maga, Balázs, hogy érzi magát? Tudott pihenni?
– Igen. Egyáltalán nem érzek fáradtságot.
– Ez a legjobb szanatórium itt az Alpokban. Természetesen a gyors regenerálódása annak is köszönhető, hogy okosan osztotta be az erejét. Nem futott sokat, a lábát is kímélte.
– Igyekeztem.
– Helyes. Így kell ezt csinálni. És annyira megható volt, amikor az önt szerető közönség megsimogatta a fejét. Ez nagyon kellett a végén. Ünnepi volt.
– Ezért csinálom. A közönségért. Hogy büszkék legyenek.
– Azok is voltak. Nagy diadal volt ez mindenki számára.
– Lehetett volna nagyobb is, de így sem rossz.
– Az elején ön is lőtt egyet a kapura.
– Igen? Erre nem emlékszem.
– Nem baj. Nehéz egy ekkora, világraszóló sikert feldolgozni. Most a pihenés a lényeg.
– Nem is tudok edzeni.
– Igaza van! Sosem szabad túlzásba vinni. És, Máté, maga mire gondol?
– A prémiumra.
– Ne aggódjon, természetesen megkapják. Sőt, a szövetség még azt is megduplázza.
– Honnan tudja?
– Beszéltem velük. Lehet, hogy már át is utalták.
– Akkor lehet, hogy ezért pittyegett a mobilom.
– Mindent megkapnak. Látják, én is itt vagyok maguk mellett. Holnap várost nézünk, felmegyünk a Krisztus szoborhoz is, utána pedig két hét nyugodt pihenés vár önökre a Copacabana strandján. Teljes ellátással, de ezt nyilván tudják. Csak egyet ígérjenek meg! Semmi foci!