Posted by Pierre Rimbert
Nyugati vezetők és értelmiségiek hosszú időn át viccelődtek a szovjetek mániáján, hogy újraírják a történelmet. Most azonban, hogy az Európai Parlament felülvizsgálta a második világháború történetét, a hangjukat sem halljuk.
Szeptember 19-én európai parlamenti képviselők állásfoglalást adtak ki „Az európai emlékezés fontossága Európa jövője szempontjából” címmel, amelyben egy kalap alá veszik a „kommunista és a náci rendszereket”.
Az állásfoglalás szövegében huszonkétszer hivatkoztak a „totalitárius rezsim” fogalmára, amelynek alapján egyformán elítélik a lerohant Szovjetuniót és a megszálló Németországot, a huszonhat millió szovjet halottat és a gyilkosaikat, Georgij Zsukov hadseregtábornokot és a haláltáborok vezetőit. Az Európai Parlament aggódik, és „felhívja a figyelmet a szovjet rezsim jelképeinek folytatódó használatára közterületeken és kereskedelmi célokból”. Megnyugtatására vajon át kell neveznünk Párizsban a Sztálingrádi csatáról elnevezett teret „közös piac” térre, vagy mint Magyarország, meg kell próbálni betiltani egy sörmárkát, mert a címkéjén ott a vörös csillag?
Az állásfoglalás nem maradt meg egy kezdetleges revizionizmus szintjén. „A második világháború – olvashatjuk többek között – az 1939. augusztus 23-i hírhedt német-szovjet megnemtámadási szerződés (a Molotov–Ribbentrop-paktum) közvetlen következményeként robbant ki”. A történészek általában a náci Németország erőszakos terjeszkedését tartják a konfliktus okának.[i] Ebbe akarják minden áron bevonni a Szovjetuniót, ezért a Strasbourgi Parlament az állásfoglalásában szándékosan elhallgat egy másik, erkölcsileg ugyanilyen kellemetlen epizódot, amelyben azonban a feddhetetlen európai demokráciák az érintettek: a Münchenben 1938 szeptemberében aláírt megállapodást, amelyben Franciaország és az Egyesült Királyság engedélyezte Adolf Hitlernek, hogy lerohanja a Szudétákat, Csehszlovákia egy régióját.
Véletlen egybeesés, hogy a második világháború történésze, Christopher Browning ugyanekkor hozta nyilvánosságra a kutatások legújabb eredményeit az eseményekről.[ii] Megmutatja, hogy a demokráciák, annak érdekében, hogy fékezzék Hitlert, épp fordítva, felbátorították, helyzetét megerősítették, és kiprovokálták a háborút. „1938-ban Németország nem érte el a szükséges szintet egy gyors győzelemhez, de az a képessége sem volt meg, hogy egy elhúzódó, hosszú háborút folytasson.” Csehszlovákia pedig jól felfegyverzett volt, és szövetségben állt Franciaországgal és a Szovjetunióval. Harc nélküli annektálása kettős ajándék volt a náciknak. „Az elfoglalt cseh hadiipar gyártotta az új típusú III-as és IV-es tankok egyharmadát, amelyeknek meghatározó szerepük volt a németek győzelmében Lengyelországban, majd Franciaországban.” A müncheni kapituláció ráadásul a Führer német ellenfeleire is csapást mért. „Egy csoport Hitler-ellenes összeesküvő azt tervezte, hogy megdönti a diktátort, amint háborút indít Csehszlovákia ellen. Chamberlain (Arthur Neville Chamberlain brit miniszterelnök) gyalázatos meghátrálása Münchenben kihúzta a szőnyeget a lábuk alól, és vérveszteség nélkül juttatta győzelemhez Hitlert, aki konszolidálta a hatalmát.”
De mit se törődjünk a kutatásokkal, mivel ma már az európai parlamenti képviselők írják a történelmet.
Le Monde Diplomatique
Fordította: Morva Judit