Nem a csapatnak, a meznek szurkolunk

Posted by

Rózsa Mihály

Kezdjük a mentegetőzéssel. Azért Wales válogatottja, nem mondható gyenge csapatnak. Arról a válogatottról beszélünk, akik az előző EB-n a harmadik helyet szerezték meg maguknak, és világsztárok is játszanak náluk.
A selejtezők előtt a realitás az volt, hogy kikapunk oda-vissza a horvátoktól, idegenben megver minket Wales és Szlovákia, itthon megverjük Szlovákiát és talán ikszelünk kis szerencsével Wales ellen, egyedül Azerbajdzsánt verjük oda-vissza, tehát 10 pontot szerzünk. Ezzel szemben hatalmas bravúrral megvertük itthon Horvátországot, és Wales ellen is összejött a siker. Több pontunk lett a végén, mint amire számítani lehetett. Igazából a kijutás azon ment el, hogy mindkétszer kikaptunk a szlovákoktól.
Na, de akkor nézzük a tényeket. A 8 mérkőzésünk alatt, 8 gólt tudtunk rúgni. Ilyen kevés góllal nem lehet kijutni egy komolyabb világversenyre. Még akkor sem, ha megnövelték a résztvevők számát. A 11 kapott gól, is elég rossz ómen kijutási szempontokból. De a 8 rúgott az ami nagyon-nagyon kevés. A Wales elleni meccs mindent megmutatott, amit látni lehet a jelenlegi válogatottunkról. Kibaszott lassúak vagyunk. Olyan látványosan futottak le minket, hogy azt szenvedés volt nézni is. És nem csak futásban vagyunk lassúak, de a labdáink is lassúak, amikre könnyen odaérnek az ellenfelek gyorsabb játékosai. Ráadásul nagyon sok a bizonytalanság is a játékunkban, feltűnően sok a rossz passz, az eladott labda. Nem jutunk el a kapuig, ha eljutunk, akkor ott azonnal jön az elbizonytalanodás és nagyon kevés a kapura lövés. Anélkül meg nem nagyon születhet gól, gól nélkül meg nincs győzelem. Egyetlen dologban lehet fejlődést látni, hogy jobban tudjuk tartani a labdát, mint ahogy előtte ment ez nekünk. De a labdabirtoklási fölényt, simán a hajunkra kenhetjük. Hiába vannak egyénileg akár jól képzett és klubcsapataiknál sikeres játékosaink, nagyon nem tudnak csapatként együtt zenélni. Még a legjobbak is jellemzően a válogatott mezben simán önmaguk tudása alatt teljesítenek. Abszolút reálisnak mondható sajnos, hogy a negyedik helyen végeztünk itt, még akkor is ha nagyon közel álltunk ahhoz, hogy meglepetést okozzunk. És ez a csoport negyedik hely, bizony megint visszaesésnek mondható.
Be vagyunk árazva. Európa labdarúgásának alsó részének az elején állunk. Nem vagyunk gyenge középcsapatnak se mondható. És hiába jöttek a labdarúgásba számolatlanul az állami milliárdok, hiába épültek tömegével a stadionok feleslegesen, a rossz felhasználás és elosztás okán, ezek Dunába öntött pénzek voltak és nem segítik ki se a válogatottat, se a klubcsapatokat a mély gödörből, ahol léteznek. Jó szar csapatunk van. Jó szar, amelyik néha annak ellenére, hogy szar, képes szerethető is lenni. Máskor meg nagyon nem. Ez van. Ennek ellenére, természetesen mindig hajrá magyarok!, hiszen nem ENNEK a csapatnak, nem a botlábúaknak, hanem elsősorban a meznek szurkolunk, ami minket hívatott képviselni a világban másokkal szemben.És álmodozunk arról, hogy egyszer a mezbe olyanok kerülnek, akik képesek lesznek újra dicsőséget szerezni az országnak. Akkor is remélni kell ezt, ha nem sok reális ok van erre.