Egyetlen ember dönt – tanuljuk meg

Posted by

Kardos András
Jelentés Abszurdisztánból: Sokan megdöbbenve látják, hogy a kormány két olyan törvény is benyújtott, amelyek az önkormányzatok elleni újabb hadi lépéseket jelentenek. Az iparűzési adónak a közösségi közlekedésre való korlátozása, valamint az építési engedélyek áthelyezése a kormányhivatalokhoz, nyilvánvalóan a városi, elsősorban a budapesti önkormányzatok jogainak a csorbítása és még nehezebb helyzetbe hozása. A kérdés az, hogy min döbbenünk meg? 
Egy autokrácia mindig is a saját logikája mentén cselekszik, ahogyan tette azt a CEU vagy az MTA ügyében: minden autonómiát fel kell számolni, hiszen a NER logikája szerint egyetlen ember dönt mindenről. Tessék megérteni, hogy az önkormányzati győzelmei az ellenzéknek: felvonulási terepek, az autonómiák védelméért vívandó csatában. Nincs itt semmi meglepetés: ha nyertek volna a városokban azért, ha vesztettek akkor meg azért kell föllépni az önálló, autonóm intézmények ellen. A NER-ből önmagában következik az autonómiák elleni fellépés egyfelől, és az állandó küzdelem, harc másfelől. A hatalom koncentrációja és megtartása nem pszichológiai vagy alkati sajátossága a maffiaállamnak.
Egyrészt minél nagyobb függés az autokratától, másrészt pedig a hatalom és a vagyon védelme: Polt Péter újabb kilenc éve nem “csúnya dolog”, ami ellentmond a (nálunk rég lebontott) fékek és egy(ll)ensúlyok rendszerének, hanem a rendszer immanens logikájából fakad: mi döntjük el, hogy az ügyészség mely ügyet vizsgál, melyet nem. Az orbáni rendszer konszolidálhatatlan: tehát miközben nagy öröm, hogy Karácsonyék győztek, aközben nem azon kellene örömködni egyfelől, hogy a következő választások már zsebünkben vannak, és megdöbbeni másfelől, hogy Orbán mégse békülékeny az önkormányzatokkal, noha megígérte, hanem tudni kell, hogy most jön a neheze: az autokrácia elleni küzdelem annál nehezebb, minél inkább érzi az autokrata, hogy az ő korszakának is vége lehet egyszer. Tegyük félre a konszolidáció álmát, és akkor lesz reális esély, de ahhoz tudnunk kell, hogy kivel állunk szemben. Ahogyan egy klasszikus mondta: a helyzet jó, de nem reménytelen.