A névtelen hős életmentő

Posted by

Gellért András

Irigyelte a szakállas, agyontetovált, izmos séfet, aki minimum húsz évvel fiatalabb nála, menő street food kifőzdéje van a kamionparkoló melletti egérúton, aszfaltszaggató Mustanggal száguld,, naponta írnak róla az internetes oldalak, szinte már élő legenda, igazi self made man, példakép, hős és celeb egyszerre, a tizenhárom évesnél idősebb lányok és nők kötelezően szerelmesek belé, nem túlzás, attól elolvadnak, ha a főzős tévéműsorában a hűtőből előveszi a vajat, majd melegíteni kezdi.
Pedig ő nem is Brando. Legutóbb éppen tegnap jelent meg róla egy cikk, amely nagybetűkkel hirdette, hogy az ízek mestere ismét életet mentett. Félelmet nem ismerve felmászott egy növendék barackfára, csakhogy élve lehozzon onnan egy riadt kiscicát. Címlapfotó is készült róluk, a sztárszakács izzadtan, ugyanakkor boldogan és büszkén szorítja meztelen felsőtestéhez a pár hetes macskát. A kép hátterében természetesen ott van a séf aktuális szerelme is, akit két héttel ezelőtt ismert meg a Séfek és ételfutárok közösségi véradáson.
Igen, végre ki tudta mondani, képes volt megfogalmazni, pontosan erre vágyik. Hogy elmondhassa magáról, ő is hős, aki életeket ment.
Ilyen gondolatok kötötték le a figyelmét, mikor a Pusztaszeri úton autózva, az 54-es étterem melletti járdán meglátta a zebráról lelépni készülő középkorú, feltűnően hajlott hátú férfit.
Ekkor mérlegelni kezdte, vajon mi tegyen, mi lenne a helyes döntés: a fékre, vagy a gázpedálra lépjen-e? Pár másodperce maradt csak ennek eldöntésére. Ha gázt ad, elüti az ismeretlen férfit, a kocsi alá kerül, a fekvő testen mind a négy kerék áthajt és az illető garantáltan meghal. Ellenben, ha fékez, akkor megmenti az életét. Hasonló helyzetekben korábban mindig így tett, lassított, majd megállt, a gyalogosok épségben átértek a másik oldalra és élték tovább az életüket..
De most mi legyen? A férfi már letette a lábát a zebra fehér csíkjára, ám a jármű nem lassított. Az autó és a gyalogos közötti távolság fenyegetően csökkent, de ez nem érdekelte őt, inkább gyorsan számolni kezdett. Körülbelül 25 éve vezet, ha nem is minden nap, de hetente négy-öt alkalommal biztosan volánhoz ül. Gyakorlatilag mindig adódik ehhez hasonló helyzet, amikor zebránál átenged embereket. És eddig még senkit sem ütött el, pedig megtehette volna. 25 év szorozva 250 nappal (átlagban ennyiszer vezet), és szorozva napi négy, zebránál történő megállással, az pontosan 25 ezer. Igen, igen! Ennyi embert nem ölt meg. Hülyeség. Ennyi embert megmentett! És ha most is megáll, akkor már huszonötezeregy embert mentett meg a biztos haláltól!!!
Nézőpontot váltott és máris tudta mit kell tennie. Fékezett, ezzel pedig megint életet mentett. Hőssé vált.
Kár, hogy a nagyvilág ezt nem tudja. Semmit sem tudnak. Nem ír róla senki. Egyetlen nyamvadt sort sem. Hálátlanok. Rohadt banda. Bezzeg a szakállas szakácsról írnak. Minden szarságot. Hát, igen, ő felépítette magát.
Nem lesz ez mindig így. Legközelebb gázolni fog.