Posted by
Magyar Péter
Nehéz kenyér a tényfeltáró, oknyomozó újságíróké, noha kis hazánk bővelkedik bicskanyitogató korrupciós ügyekben, arrogáns hatalmi visszaélésekben, a közpénzek leleményes módon történő magánszámlákra terelésében. De ki tud róluk? Egyre szűkülnek a nyomtatott sajtó felületei, ahol e leleplezéseknek teret lehetne adni, hogy a televízióról – a legáltalánosabb tájékozódási eszközről – ne is beszéljünk. A tényfeltárás magántámogatásra szoruló internetes portálokra marad, ahol egy új nemzedék, zömmel fiatalok, de mellettük idősebb, tapasztaltabb kollégák is próbálják megőrizni a minőségi újságírást.
A tényfeltárás a mesterség, a hivatás legnehezebb része. Hihetetlen energiát, makacsságot, aprólékos utána járást igényel egy-egy tény, összefüggés felderítése és sokszor fut vakvágányra, ütközik falakba a kutakodó.
Éppen ezért érdemel meg minden elismerést a Transparency International Magyarország Alapítvány, amely oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében immár hetedik alkalommal írt ki pályázatot és díjazott tényfeltáró cikkeket. A programot támogatta a finn, svéd, holland, német és francia nagykövetség. A díjátadásra ma este került sor a budapesti finn nagykövetség gellérthegyi – a modern finn építészet funkcionalitást hangsúlyozó – épületében.
A 2019 júniusában meghirdetett program részeként öt mentor és öt mentorált dolgozott párban négy hónapon keresztül, együtt alakította ki a munkatervet, közösen határozhatta meg a munkamódszereket, a határidőket, a felelősségi köröket. Az elkészült és megjelent tényfeltáró cikkeket, illetve cikksorozatokat együtt jegyezték.
Szabó Dániel, a mentorprogram menedzsere elmondta az Infovilágnak, hogy nem kevés nehézségbe került a mentorok kiválasztása, és a pályázók sem tolongtak. A zsűri – Stumpf András (a volt Heti Választól), Lőke András (a HVG volt újságírója), Urbán Ágnes (a Mérték médiaelemző műhely alapítója) és Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója – végül a Nyugat.hu portál cikkének ítélte az első helyet. Az írás itt olvasható: Mi épül ott a síkon távolban? – Állami pénzből magán fociakadémia Szombathelyen.
A Józing Antal és Czömpöl Bianka szerzőpáros a cikkében azt járta körül, hogy Szombathelyen, a 16 ezer milióért épült és üresen álló, fenntarthatatlan futballstadion mellé és után, újabb 6000 millió forint közpénzből – Orbán Viktor által jegyzett kormányrendelet alapján – magán fociakadémia épül. Miközben látjuk: ezekből a tao-pénzekben dúskáló akadémiákból még egyetlen valamire való profi magyar labdarúgó nem került ki…
Nagyon jónak ítélhető – szerény magánvéleményünk szerint akár még jobbnak is – a Szabad Pécs portál szerzőpárosának munkája is.
Babos Attila és Várdai Levente cikke ugyanis lezárt egy több éve folyó kutatást, az emlékezetes pécsi „Volvo-gate” körüljárását: 3500 millió forintos ügy volt ez. A város busztársasága eladta a régi járműveit, és hitelből egy közvetítő cégen keresztül használt buszokat vásárolt Hollandiából, valódi értéküket százmilliókkal meghaladó áron. A pénz tetemes része thaiföldi és szerb bankoknál vezetett számlákon kötött ki. Az ügyben nyomozás folyik, gyanúsítottak vannak, és talán még vádirat is születik.
Ám az ügy politikai felelőseire, akiknek jóváhagyása, háttérből adott támogatása nélkül ez aligha történhetett volna meg, mindeddig nem derült fény. Babos Attiláék azt derítették ki cégadatok és városi mende-mondák gondos összerakása útján, hogy az egyik háttértámogató – rokonsága és céges üzlettársai révén – valószínűsíthetően Bánki Erik, a magyar parlament gazdasági bizottságának elnöke, az Országgyűlés egyik legvagyonosabb képviselője, Orbán Viktor egyik megbízható végrehajtó embere. Ő jegyezte például a lakástakarékokat napok alatt megszüntető törvényt, és ott tüsténkedett a milliárdos letelepedésikötvény-biznisz körül is.
Egy ilyen súlyú leleplezés Európa működő felében lemondáshoz vezethet, közéleti botrányt idéz elő – nálunk minden bizonnyal nyom nélkül marad. Nem lesz belőle Borkai-ügy, talán mert nincs benne szex.
A díjátadón a támogató nagykövetek rokonszenves szavakkal ecsetelték a szabad sajtó szükségességét ahhoz, hogy jogállamról beszélhessünk. A Freedom House sajtószabadság-mérő intézmény kimutatta, emlékeztetett Martin József Péter: ahol szabadabb a sajtó, kevesebb a korrupciós ügy. A társadalom apátiája azonban nálunk akkora, hogy a társadalom kész tudomásul venni ilyen és ennél nagyobb visszaéléseket is. Holott mindenki bőrére megy a vásár, a demokrácia és a jólét összefügg. Minden tiszteletet megérdemelnek hát azok, akik fáradhatatlan igyekezettel próbálnak a mostaninál tisztességesebb közállapotokat teremteni tényfeltárással, a közügyekben való tisztán látás elősegítésével.