Posted by Magyar Bálint
“Tehát a történész asszonyság, aki abból él – 2010 óta biztosan -, hogy a szakmáját naponta megerőszakolja az aktuálpolitika oltárán, akinek az egész élete arról szól, hogy nem pusztán a jelent, de a múltat is és lehetőleg a jövőt is a gazdája éppen aktuális elmebajához férceli, aki nem tud úgy megszólalni, hogy ne fröcsögne a liberalizmus pusztításáról és ne törölgetné a lábát a (bal)liberális emberekbe, meg van sértődve, hogy őt azzal vádolják, amit művel.
És van bőr az arcán számon kérni az aktuálpolitikai akciót olyan embereken, akiknek az elhunyt hozzátartozóin ordenáré módon köszörüli a nyelvét. Mégis mi az aktuálpolitikai akció abban, hogy magánembereknek felfordul a gyomra attól a hazug emlékezetpolitikától, ami odáig fajult, hogy mára a rendszerváltás egyetlen hőse Orbán Viktor lett? És annyi egészséges szégyenérzet nem szorult bele most sem, hogy sértett pampogás helyett tudomásul vegye, hogy ő és a sleppje tisztességes emberek számára vállalhatatlan és semmiféle közösséget nem óhajtanak vállalni vele. Undorító pojáca. Pedig azt hittem, Pruck Pál Dózsa Lászlóval összemocskolt emlékének lábbal tiprásán már aligha lehet túltenni. Schmidt Máriának sikerült.”
Pápai Gábor rajza. Horthy ölében. Népszava