Olvasmány

Székely Ferenc

– Mi? Hát csak az, hogy bolond kecske az, amelyik nekiugrik a késnek!
– Micsoda késnek!
– Tetszik-e tudni, hogy mi vége lett Temesvárnak?
– Tudom.
– Tetszik-e tudni, hogy Losonczit levágták, a népét felkoncolták?
– Mondom, hogy tudom.
– Hát az tetszik-e tudni, hogy kétszázezer a török?
– Azt is tudom.
– Hát azt tetszik-e tudni, hogy Dobó uramnak ezer katonája sincsen?
– Még lehet annyi.
– Hát azt tetszik-e tudni, hogy Szolnok tegnapelőtt óta a töröké?
Gergely elsápadt.
– Most már azt is tudom. És azt is tudom, hogy ha ti voltatok volna ottan, akkor még hamarabb elveszett volna. Hát csak eredjetek haza. S hogy ne menjetek üresen, hát nesztek, ez mindnyájatoknak szól, patkányok! S úgy vágta pofon a nagy állú embert, hogy az nekiesett a másiknak.A következő pillanatban már kirántotta a kardját, s bizony közéjük szabdal, ha le nem ugranak az útról.
– Tisztelem Serédy Györgyöt! – kiáltotta utánuk. – Különb katonákat kívánok neki, mint ti vagytok. Patkányok!