Mecsoda különbség

Kaltenbach Jenő
Részt vettem ma, mint egykori “városatya”, a budapesti közgyűlés alakuló ülésén. Rég volt bár, de élénken emlékszem a fidesz-tarlósi közgyűlés alakulàsàra. A győzelemittas arroganciára, a szűnni nem akaró elmúlt 8 évezésre, az ellenzék megalàzàsàra, a hatalmi dölyfre.
Ez a mai ülés azzal kezdődött, hogy valósàgos népvàndorlas indult a városhàzàra, jó hangulatú làtogatók hosszú sora kért bebocsàjtàst. A terem zsúfolàsig megtelt. Karàcsony Gergely tapsokkal meg-meg szakított “székfoglalójàban” nyoma sem volt az arroganciànak, a kàrörömnek. Egy meggyőződéses demokrata beszélt, aki kinyújtotta a jobbjàt az ellenzék felé is, de egy percig sem tévesztette szem elől, hogy mit várnak tőle azok, akiknek a bizalmàból lett főpolgàrmester.
Ha folyamatossà vàlik ez a dialógus a budapestiek és vàlasztott képviselőik között, ha gyakorlattà vàlik a szónok àltal hangoztatott elv, hogy a politika nem uralom, hanem szolgàlat, akkor a Fidesz minden várható gàncsoskodàsa ellenére létrejöhet Budapesten az élhető demokràcia szigetének élménye, és ez kisugàrozhat az egész orszàgra.