Posted by Az Újnépszabadság dokumentuma
1934-ben a Nemzeti Vértanúk emlékművének március 18-i felavatása csak az újságok belső oldalaira szorult. A lapok élén Gömbös Gyula miniszterelnök tárgyalása állt Mussolini olasz diktátorral. Így aztán nem a felavatási ceremónián elhangzott beszéd, hanem Gömbös nyilatkozata uralta a politikai életet. Amikor újból magyar földre lépek, mondotta a miniszterelnök, az első szavam a mély hódolaté őfőméltósága, Magyarország kormányzójának személye iránt, magyar nemzetem iránt. De hálával kell megemlékeznem Mussoliniról és a fasiszta Olaszországról és Dollfuss szövetségi kancellárról, akikkel való együtt tárgyalásom rendkívül szívélyes és úgy hiszem, eredményes volt….
Emlékeztetem a magyar közvéleményt, hogy annak idején, amikor kormányelnök lettem s a Házban bemutatkoztam, a külpolitikai kérdések taglalásánál visszatértem Briand volt francia miniszterelnök páneurópai gondolatának bírálatára s ezt mondottam: Briand elgondolása nagyszerű, de megvalósíthatatlan, mert túlságosan nagy koncepció, a helyes út a kisebb megoldások felé törekvés. A római hármas találkozás egy kisebb, de jelentőségében európai megoldást keresett a béke jegyében, úgy politikai, mint gazdasági vonatkozásban…Ha összefoglalnám római benyomásaimat, ezt mondanám: Magyarország politikai és gazdasági helyzete megerősödött, így hinnem lehet, hogy a nemzeti egység gondolata politikailag erősítette a nemzetet. Ha minden magyar továbbra is biztosítja a békét, nyugalmat és harmóniát, akkor Magyarország a Kárpátok medencéjében történelmi elhivatottságának megfelelően meg fogja állni helyét. Azt hiszem, az egész nemzet érdeke, hogy a mai történelmi időkben félre kell tenni minden pártoskodást, főleg a régi csipkedő stílust, a szétbontás stílusát. Az egységen van a hangsúly, ezzel a benyomással jöttem Olaszországból.
Hát a magyar politika már akkor is a „páneurópai” gondolattól eltérő utakat keresett…
De térjünk vissza az emlékmű avatáshoz. Féltizenkét órakor kezdődött meg a szoboravatás ünnepsége a Kossuth Lajos-térre torkoló „Vértanuk-teré“-n. Már jóval a kitűzött időpont előtt megérkeztek Lázár Andor igazságügyminiszter, a m. kír. kormány képviseletében, Almásy László, a képviselőház elnöke, Beöthy László, a felsőház alelnöke, vitéz Kárpáthy Kamillo, a honvédség főparancsnoka, Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök, Kelemen Krizostom pannnonhalmi főapát, Huszár Aladár főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, Senn Ottó, a MÁV elnökigazgatója, Arz Ottó báró ny. vezérezredes, vitéz Szinay István tábornok, a m. kir. csendőrség főfelügyelője, Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesülete képviseletében és számosán mások a magyar politikai, társadalmi, művészeti, irodalmi és közgazdasági közélet vezető egyéniségei sorából
Fél tizenkettőre megérkezett vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, leánya: Károlyi grófné Horthy Paulette, valamint első szárnysegéde, vitéz Koós Miklós alezredes kíséretében. Ugyanebben az időpontban érkezett meg az ünnepségre József királyi herceg, tábornagy, valamint Auguszta királyi hercegasszony is.
Az avató beszédhez nem kellett főméltóság. Elég volt az ihletet Pekár Gyula, az emlékmű-bizottság elnöke. Így szónokolt:
„ Recruascunt vulnera… A nagyságos fejedelem, Rákóczi szavával tör, elő a mély sóhaj keblünkből, ahogy ez ünnepi percben innen, Hungária márványalapja mellől, tizenöt év golgota futamán át a múltba visszapillantunk, arra a végzetes 1918-ra és 1919-re, midőn a leroskadt nemzetet a vörös rém korbácsa szaggatta gyáván. Temetővé lett akkor a honfoglalók földje, mohácsi mély sírgödörré, melybe a rikoltva osztozkodók már-már tetemként taposták be a halódó Hungáriát, hogy örökre elföldeljék.
Ám csoda történt és van-e dicsőbb csodája, fenségesebb próbája a történeti hivatottságnak, mint az, hogy nemzetünk ebből az Antikrisztus ásta sírból krisztusi erővel és krisztusi segítséggel mégis feltámadt?! Ajkunkon a hit, s a remény szava; él Hungária, s élni is fog, mert ha tépetten is, ama teljes szabadság jegyében támadt fel, amelyről a Kosssuthok álmodtak. íme belső szemünk előtt
az imbolygó lelkek százainak seregétől népesedik az emlékmű tája. Félezer vértanú … Mind magyar vér, mártírvér, szent vér, mely méltóan öntözte a magyar emlékezés szabadságfáját, hogy ez a feledékeny nemzet többé ne feledjen, hanem e haza szentistváni és krisztusi fundamentumának védelmére mindig kész legyen.
Az idézetek a Budapesti Hírlapból valók. Köszönet az Arcanumnak.
Kép: Pekár Gyula beszél az avatáson