Posted by Szele Tamás
Kérem, itt van ez a Matolcsy, aki mostanság naponta sziporkázik, úgy durrog a feje, mint egy különösen elhúzódó kínai tűzijáték, mondjuk a Sárkánycsónak Ünnepén, valósággal káprázik belé a szemünk. Most is megszólalt, most is ámulatba ejtette a nagyérdeműt, esküszöm, augusztus huszadikán őt kéne kilőni a város fölé, sokkal olcsóbb lenne, mint a megszokott spektákulum.
Akkor most nézzük az utolsó három megszólalását.
Egy hete konstatálta – mit konstatálta, tételként közölte! – hogy harmincéves háborúban élünk, éspedig már tizenhat éve, melyet az Amerikai Birodalom indított az Európai Unió ellen, „válaszul az euró jelentette kihívásra”, jelentsen ez bármit is. Ez a Matolcsy tényleg egy nagyon okos ember, ugyanis ha jobban belegondolunk, a harmincéves háborút míg zajlott, senki sem nevezte „harmincéves háborúnak”, már csak azért sem, mert senkinek nem volt fogalma arról, meddig fog tartani, és miért pont harminc évig. Ellenben ebben a mi háborúnkban, melyről csak ő tud, más nem, szerencsére van egy ilyen bölcsünk, aki látnoki erővel belenéz a Jövő méhébe és azt mondja: „Harminc évig fog tartani!”
Nem huszonkilenc, nem harmincegy.
Harminc.
Szóval, még hátra van belőle tizennégy, ha hallgatunk rá. A mondanivalójának lényege végső soron az volt különben, miszerint a dollár harcot indított az euró ellen a világhatalomért, azonban ez most áthúzódik majd Ázsiába és a jüan is beszáll.
Hát, amíg csak a valuták háborúznak, azok is a jegybankelnök fejében, nincs baj, bár ő ezt véresen komoly, létező harcnak látja és szerinte minden fizikai konfliktus is ebből ered – ám itt van ő és megvédi ezt a kis drótoktól öleltet, éspedig három csodafegyverrel. Ezek:
„A politikai stabilitás, a pénzügyi egyensúly és a gazdasági növekedés. E három újkori magyar igazságból már jön a ráadás: felzárkózás Nyugat-Európához.”
Akkor tehát nyugodtan alhatunk és végül felzárkózunk a fejlett Nyugathoz. Mintegy álmunkban. Ébren én is nehezen tudnám elképzelni, az igaz.
Ezt mondta egy hete.
Időközben viszont megnyitotta Budapesten az Eurázsia Fórumot, aminek, mint írtam is volt, semmi köze a földrajzi fogalomhoz, a kontinenshez a térképről, annál több az alt-rightos, új-szélsőjobboldali, duginista, putyinista ideológiához, Iljin oroszos fasizmusához és más hasonló terményekhez. Ezt a fórumot nyitotta meg négy napja, éspedig érdekes beszéddel:
„Az atlanti korszak ötszáz évet ölelt fel, most egy másik, több száz éves történelmi korszak határára értünk, amelyben az eurázsiai országok együttműködése határozza meg a fejlődés menetét. Furcsa tény, de az euró megjelenése, bevezetése nyitotta meg az eurázsiai államok szorosabb együttműködését.
Az euró ugyanis konkurenciát jelent a dollár számára a világ pénzpiacain, az eurázsiai országok egyre gyakrabban eurót használnak az egymás közötti elszámolásban. A hiány korszakának vége, most a bőség időszaka következik, az információ, az energia, a nyersanyagok egyre olcsóbbakká válnak. Eurázsia államai közös pénzt használnak majd a jövőben, amely digitális lesz, az aranyon és az elektromosságon alapul majd.”
A gondolatok csak félig koherensek: egy hete még győzött a dollár, négy napja már komoly ellenfelet jelentett számára volt az euró, de azért mi elvetjük, amint lehet, hogy csatlakozzunk az eurázsiai közös pénzrendszerhez, melynek zavaros alapjai az arany és az elektromosság lesz, tehát ha bevezetem a fázist egy aranyrúdba, valóságos Krőzusnak számítok majd – csak épp én sem tehetem rá a kezemet a vagyonomra. Illetve rátehetem, csak rázni fog.
No, tegnap megint megszólalt, ezúttal a Financial Timesban, mint arról lapunk más helyén is beszámoltunk. Ez alkalommal az euró megszüntetéséért kardoskodik. Érvelését azzal támasztja alá, hogy szerinte:
„Azok a feltételek, amelyek egy globális valuta sikeréhez szükségesek még most, két évtizeddel az euró bevezetése után sem adottak, az egész egy stratégiai hiba. Hiszen:
– nincs közös állam,
– az euróövezet nem terjed ki az EU GDP-jének legalább 10-15 százalékát létrehozó területre,
– és nincs közös pénzügyminisztérium, illetve pénzügyminiszter sem.”
Ezek után homályos fejtegetésekbe bocsátkozik arról, hogy az euró különben is a francia–német élethalálharc terméke volt, és senkinek sem lett tőle jobb, sőt. Minek következtében az eurózóna tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy a következő évtizedekben kilépjenek az övezetből, azoknak pedig, akik maradni akarnak, lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy fenntarthatóbb globális valutát működtessenek.
És ha nem akarnak kilépni a tagok?
Akkor mi lesz?
Gyurika sírni fog, földhöz veri magát és toporzékol?
Gyurika azért beszéli ezt a sok szamárságot – meglátásom szerint – mert valami probléma miatt nem, hogy felnőnie nem sikerült neki, de még a pubertás sem igazán zajlott le nála. Egy hete pedig kapott egy új Civilization VI-ot, azzal játszik, és annak a folyamataival modellezi a világpolitikát. Ugyanis az ő ötletei csak akkor működnének, ha
– az Európai Unió már átalakult volna az általa és kis barátai által áhított Nemzetek Európájává, amiről szó nincs, inkább az ellenkezője várható
– ha a világpolitika és a világgazdaság nemzetállami és csakis nemzetállami, nemzetgazdasági folyamatok dinamikus összessége volna
– valamint, ha ezek a folyamatok végül egészen biztosan a mostani államszövetségek bukásához és egy pánszláv birodalmi unió létrejöttéhez vezetnének, mely Vlagyivosztoktól Dunquerque-ig terülne el.
Igaza még akkor sem lenne, de ez a három feltétel volna szükséges ahhoz, hogy egyáltalán legyen értelme annak, amit beszél.
Mert így, a dolgok jelen állása szerint a magyar jegybank elnöke egy álomvilágban él és annak viszonyaihoz igazítja monetáris politikánkat.
Matolcsy úr, adnék én magának egy tanácsot.
Jövő augusztus huszadika előtt utazzon el valahová, jó messzire Budapesttől.
Mert ha így folytatja, még a végén valóban kilövik tűzijáték helyett a város fölé.
Sziporkázni.
Kizárólag gazdasági szempontok alapján.
Maga sokkal olcsóbb lenne, mint az a sok rakéta.
És az az igazság, hogy meg is érdemelné.
A Zóna írása