Posted by Stumpf András
Vigyázzatok ezekkel az emberekkel! Engem úgy rászedtek az imént, hogy ihaj. Az első fotón látható aranyos, pici, hetven fölötti bácsika csöngetett. Hogy nincs-e élezendő kés, olló. Merthogy ő köszörűs, jön a halottak napja, a szülei sírjára akar egy kis virágot… Itt kellett volna gyanút fognom, de basszus, megszántam. Megkérdeztem, mennyiért köszörül. “Százhúsz forint darabja.” Jó, előkerestem két ollót meg egy kést, nem volt igazán szükség az élezésre, de egye penész, ennyi belefér.
Az mondjuk furcsa volt, hogy az öreg simán betrappolt a lakásomba és megjegyzéseket tett a gitárjaimra – holott nem invitáltam be. Jó, mindegy, öreg, pici ember, nyilván nem tartok tőle… Csakhogy. Mire a gangon kész lett az élezéssel, megérkezett a “főnök”.
A dagadt, akit szintén láttok a képen. Az is betrappolt a lakásomba hívatlanul. Közölte, hogy kész a munka. Aztán az árat. 8600 forint. Mondom, bocsika, hogyan? “Százhúsz forint. Centije.” Nem, nem én hallottam rosszul az elején: a szomszédomnak is azt mondta az aranyosan kicsi öreg, hogy százhúsz darabja. Azaz 360 forintot fizettem volna (gondoltam, adok majd ötszázat, legyen jó napja). Ehelyett “megegyeztünk” ötezerben (igen, hülye vagyok, hogy nem rendőrt hívtam, vagy egyszerűen csak elzavartam őket – döbbenetemben egyszerűen nem tudtam rendesen gondolkodni, hagytam magam lehúzni). Azért dühömben elővettem a telefonom és a kövér arcába nyomtam, hogy akkor most készítek róla egy fotót. “Miért, miért” – kezdett agresszívra váltani. Az előszobámban. Ahol hívatlanul ácsorgott. Aztán inkább eliszkolt. Ezért lettek ilyenek a fotók, mert hirtelen sietős lett nekik, épp csak utánuk léptem. Mindenesetre, ha becsönget hozzátok a cuki öreg, a szegény, aranyos köszörűs – hajtsátok el a vérbe azonnal! Közszolgálati perceinket hallották.