Szokrátész és Freund Tamás

Posted by

Gábor György
„Van egy bizonyos nagyon utálatos Szókratész, és megrontja az ifjúságot” – hangzik el Platón remekművében, a Szókratész védőbeszédében. Szókratész felteszi ugyan a kérdést vádlóinak, hogy „milyen cselekedettel és milyen tanítással teszi ezt”, ám erre „semmit sem tudnak felelni, mert hiszen nem tudják; de hogy el ne árulják zavarukat, azokat a minden bölcselkedővel szemben kéznél levő dolgokat emlegetik: az égi jelenségeket meg a föld alatti dolgokat, az istentagadást, a silány ügy jobbnak való feltüntetését.”
Szókratész ironikus kérdéseire a félhülye feljelentőjétől megtudjuk, hogy a bírák, a tanács és a népgyűlés tagjai mind-mind derekabbá teszik az ifjúságot, kizárólag Szókratész mételyezi őket, mégpedig azzal a tanításával, hogy ne a vagyonával törődjön az ember, hanem „a lelke lehető legjobbá tételével”, hiszen „”nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon”, és minden más, ami jó az ember számára, a magánéletben is és a közéletben is, az erényből származik.
Szókratész még azt is leszögezte, hogy semmiképpen sem fog mást tanítani és nem fog másképp cselekedni, ha ezért „százszor kell is meghalnom.”
Így aztán, hogy napjaink egyik klasszikusát, Freund Tamást idézzem, a hatalmat „folyamatosan kritizáló”, s a „közéletet és az ifjúságot mételyező” Szókratésztől sikerült – hogy most ismét Freund Tamás szép szóhasználatával éljek – „megszabadulni”, s a – megint Freundot idézve – „gyengén teljesítő” Szókratészt egy koncepciós per végeztével halálra ítélni.
Freund Tamás – mint az köztudott – kiváló agykutató. De mostantól már az is köztudott, hogy szűkebben vett szakmájával kapcsolatos szakértelmén túl legfeljebb a regnáló hatalom iránti, a magyar honpolgár számára amúgy a korábbi hazai diktatúrákból ismerős végtelen és kritikátlan lojalitás jellemzi, továbbá a feltűnő tudatlanság, felkészületlenség, műveletlenség, tájékozatlanság, ostobaság és emberi silányság.
Mindezek alapján Freund Tamás lehet bármilyen agykutató intézet elnöke, vezetője vagy főigazgatója, de az MTA elnöki posztját – meggyőződésem szerint – nem töltheti be, ugyanis a Biológiai Tudományok Osztályán kívül még tíz másik osztály működik az MTA-n, s ha valamennyi osztály tudományterületéhez nem is kell értenie az elnöknek, ám egy minimális tájékozottság, érdeklődés és intelligencia elvárható, s nem elég a – Magyarországon persze mindig is nagyra tartott – feljelentő kedv és buzgalom mindazokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy én, s nem azzal foglalatoskodnak, amivel én.
Az akadémikusok a leendő választáson tehát nem is annyira Freund Tamásról, sokkal inkább önmagukról szavaznak, vagyis arról, hogy hová pozicionálják önmagukat: nem politikailag, ez totálisan érdektelen, sokkal inkább önnön felkészültségüket, intelligenciájukat, műveltségüket, tájékozottságukat, a tudományos munkáról és a kutatásról alkotott nézeteiket illetően.
Én meg Freund Tamásnak Szókratész utolsó szavait üzenem, amit a görög bölcs feljelentőinek és bíráinak adresszált, abban az őszinte reményben, hátha Freund képes lesz megérteni: „Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.”

Kép: Giambettino Cignaroli  Szokrátész halála