Posted by Vlagyimir Konsztantinovics Bukovszkij, akiről egyszer azt írta a New York Times, hogy a szovjet diszidens mozgalom legendásnak nevezhető alakja, az angliai Cambridgeben, az Addenbrookes korházban szívmegállás következtében október 27-én este 9:30-kor elhunyt. December végén lett volna 77 éves. Az utóbbi időben komoly egészségügyi problémái voltak. Bukovszkij igéretes írói pályáját feadva életét annak szentelte, hogy dokumentálja a szovjet börtönökben lévő állapotokat, a kínzás hatását a bebörtönzöttekre és a börtönőrökre. Összesen 12 évet ült.
1976-ban engedték ki Nyugatra. A következő négy évtizedben hazáka politikai viszonyaival foglalkozott. Először 1963-ban tartóztatták le tiltott irodalom terkesztéséért, és az akkori gyakorlat szerint elmegyógyintézetbe zárták. 1967-ben újra őrizetbe vették, ezúttal 3 évre munkatáborba küldték.
1971-ben nagy visszhangot keltett akciója, amikor hat jól ismert ellenzéki pszichiátriai leleteit csempészte Nyugatra. Ezekből megállapítható volt, hogy a rezsim úgy juttat elmegyógyászati intézménybe embereket, hogy azoknak a legcsekélyebb bajuk is lenne. Újra bebörtönözték. Majd 1976-ban kicserélték Louis Corvalánra, a chilei kommunista párt főtitkárára.
Cambridgeben telepedett le. Több könyvet írt. 1991-ben Magyarországon is megjelentek …és feltámad a szél címmel visszaemlékezései, 1996-ban pedig A moszkvai per című könyve.