Posted by Megszavazta a vatikáni Amazonas-zsinat szombaton azt a javaslatot, hogy nős férfiak is lehessenek papok Amazónia eldugott vidékein.
Az Amazonas-térség 184 voksolásra jogosult püspöke közül 128 szavazott igennel a reformra, míg 41 ellenezte azt. A javaslat Ferenc pápa elé kerül, hogy fontolóra vegye elfogadását. A cölibátus részleges feloldásának kezdeményezése csupán egyike, ám legjelentősebbike azoknak az ügyeknek, amelyeket a szinódus 120 paragrafusos záródokumentumában a pápa elé terjeszt.
Amazónián kilenc ország és mintegy négyszáz etnikai csoport osztozik. A 7,8 millió négyzetkilométeres terület falvainak 85 százalékában a hívek nem jutnak el hetente misére, de akad olyan vidék, ahol éveken át nincs szertartás a túl kevés pap miatt. Ezért merült fel, hogy hitéletükben hiteles, példás családi hátterű, akár gyermekes világi férfiak mutathassanak be misét. Felszentelésük után részidős papi szolgálatot végezhetnének, saját világi munkájuk mellett látnák el az egyházi feladatokat egy közösségben.
A latin-amerikai püspökök október 6-án kezdődött zsinata szokás szerint három hétig tart, a vasárnapi – október 27-i – mise zárta.
Mérföldkőhöz érkezett a katolikus egyház a Vatikánban tartott amazonasi szinódussal. A legfontosabb kérdések a házas férfiak pappá szentelése, az állandó női diakonátus, egy új amazóniai rítus bevezetése és az ökológiai válság voltak. Most vasárnap véget ért az amazóniai szinódus a Vatikánban. A szinódus záródokumentumának 120 pontját a püspökök kétharmados többséggel elfogadták. A három hétig tartó ülések sorozata négy dimenziót érintett: kulturális, ökológiai, társadalmi és lelkipásztori területen.
Házas férfiak pappá szentelhetősége A voksolásra jogosult püspökök közül 128 igennel és 41 nemmel szavazott a reformra, melynek célja, hogy „kipróbált” (viri probati), példamutató életet élő, házas férfiakat is lehessen pappá szentelni, így enyhítve az óriási paphiány
Állandó női diakonátus
Ezt a refomtervet a püspökök 137 igen és mindössze 30 nem ellenében fogadták el. A II. vatikáni zsinat szerint a diakónus feladata a keresztség, az oltáriszentség kiszolgáltatása (áldoztatás), közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma kötelezettségének teljesítése, igeliturgiák vezetése, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik. Szeretnénk szélesíteni a női jelenlét terét az egyházban. Ismerjük fel azt az egyházi miniszteriátust, amit Jézus a nőknek szán. A nők hangja válljon hallhatóbbá, legyenek bevonva a párbeszédbe és vegyék ki részüket a döntéshozatalból
Amazóniai rítus
A szinódus kiemelte az inkulturáció fontosságát, hiszen az az egyház tradíciójának szerves része. A dokumentum kéri, hogy jöjjön létre az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumán belül egy amazóniai szekció. Adjunk autentikus katolikus választ az amazóniai közösségeknek a liturgián keresztül is, értékelve a sajátos világnézetet, tradíciókat, szimbólumokat és az ősi rítusokat, amelyek transzcendens, közösségi és ökológiai dimenziókat hordoznak, hogy az amazóniai népek a saját nyelvükön tudják ünnepelni és megélni az evangéliumot.
Ökológiai válság
A szinódus rámutat arra a tényre, hogy ökológiai válságot élünk, kizsákmányoljuk a „föld Anyát”, tönkre tesszük a jövőt, aminek szimbóluma az Amazonas-régióban tapasztalható mérhetetlen pusztítás. Ezzel egy időben nem csak a teremtett világot zsákmányolják ki, hanem a személyeket is. Azonnal cselekednünk kell! Átfogó megtérésre van szükség az átfogó ökológiához. Az egyház meghallja az Amazonas-medence népeinek kiáltását, a föld kiáltását, ami egy és ugyanaz. A zárószavazások után megválasztották a szinódus utáni tanács 13 tagját is, akik négy régiót képviselnek: 4 brazil, 2 bolíviai, 2 kolumbiai, 2 perui, 1 az Antillákról való, 1 venezuelai és végül 1 ecuadori közülük. A választott tagokhoz még hármat nevez majd ki a pápa. A tanácsnak az lesz a feladata, hogy a szinódus útmutatásait végrehajtsa.
Vasárnap délelőtt tíz órakor Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmisével zárta le a püspöki szinódust. A pápa itt háláját fejezte ki a szinódusi atyáknak, hogy ezekben a hetekben szívvel, őszintén és nyíltan folytattak párbeszédet, Isten és a testvérek elé helyezve a fáradozásokat és a reménységeket: Ezen a szinóduson abban a kegyelemben részesültünk, hogy meghallgathattuk a szegények hangját, és reflektálhattunk rabló fejlődésmodellek által fenyegetett, bizonytalan életükre. Mégis, éppen ebben a helyzetben, sokan tettek tanúságot arról, hogy lehet más módon tekinteni a valóságra, nyitott tenyérrel, adományként fogadva azt, és lehet úgy lakni a teremtett világban, hogy nem kizsákmányolandó eszköznek, hanem őrizendő otthonnak tekintjük, bízva Istenben. Hányszor előfordul, az Egyházban is, hogy a szegények hangját nem hallgatjuk meg, sőt kinevetjük, vagy elhallgattatjuk, mert kényelmetlen számunkra! A szegények kiáltása az Egyház reménykiáltása.
A déli imádság keretében pedig így összegezte a lezárult szinódust a Szent Péter téren egybegyűlt harmincötezer egybegyűltnek: A szegények kiáltása, a földével együtt, elérkezett hozzánk Amazóniából. Ez után a három hét után nem tehetünk úgy, mintha nem hallottuk volna. A szegények hangja, együtt sok más ember hangjával a szinódusi közgyűlésen belül és kívül – pásztorok, fiatalok, tudósok –, arra késztet, hogy ne maradjunk közömbösek. Gyakran hallottuk a „később már túl késő” kifejezést: ez a mondat nem maradhat szlogen!
A szinóduson feltettük magunknak ezt a kérdést, arra vágyva, hogy új utakat nyissunk az evangélium hirdetése előtt. Csak azt hirdethetjük, amit meg is élünk. Jézus megéléséhez, az evangélium megéléséhez pedig ki kell lépnünk önmagunkból. Úgy éreztük, arra kapunk indíttatást, hogy evezzünk a mélyre, hagyjuk el biztos kikötőink kényelmes partjait, és merészkedjünk mély vizekre: nem az ideológiák elposványosodott vizébe, hanem a nyílt tengerre, ahová a Lélek hálóink kivetésére küld bennünket.