Posted by Rab László
A lónézés és a csikóláttamozás után Hadházy képviselő fölhívta a figyelmet a paci további fontos testrészére. Kiderült az is, hogy Varju László vádlira ment, a minielnököt pedig zavarja, ha valaki a szexuális életét videóra veszi. Elveszett a fél ország, de az őrület nem veszett el, soha annyi kokain nyomát nem lehetett látni a politikában, mint a 43-as héten.
Vádlizó Varju, imádkozó mini
Kövér László (a fiataloknak: a koma, akinek bajszára emlékezni fogtok, a nevére nem), a politikai hatalom legfontosabb ellensúlyaként, mint az Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy az ő szerepe (fékek és egyensúlyok rendszere), amivel ellenőrizni kellene a kormányzatot, hülyeség, ne tessenek vele komolyan számolni. Ennek a mély értelmű filozófiai alapvetésnek lehetett a folyománya, hogy a minielnök ki akarta tépni az akciózó Hadházy képviselő kezéből a válogatott feliratokat tartalmazó táblákat, a minista ügyészség pedig ráment a tavaly a Nyál 1 tévében megtépett Varju képviselőre. Azzal mentek neki, hogy megszorította a tévés fogdmegek vádliját. Innen származik az, amikor valakinek a bűneit lajstromba szedik: vádlista…
A Varju elleni akció Orbán Viktor békülékeny hangütésének csalhatatlan jele,
Hasonló barátságos elbánásra számíthat a táblamutogató Hadházy, és mindenki Budapesten, aki ellene mert szavazni a Nagy Októberi Szeretetteljes Fidesz-beintésen (NOSZF). Mert Budapest, tíz megyei jogú és 67 vidéki város elvesztése mégiscsak nagy veszteség a minielnöknek, noha lakájék nem győzik hangsúlyozni, hogy mecsoda csudálatos győzedelem volt már ez megint.
A mini – aki Borkait se kiköpni, se lenyelni nem tudta –, református létére térdre ereszkedve imádkozott a karok és lábak nélkül született Nick Vujicsiccsal, és a fideszhabony nem vette észre, hogy az elmélyült imát (amelyet nem szűk körben, a Zeneakadémián terjesztettek, hanem a Facebook-on) a fotók tanúsága szerint végighallgatta egy kútkáván ülő szarka, mely, tudjuk, Hadházy is ráírta a táblijára, a mini címerállata. (Ha mégis dolmányos varjú lett volna, akkor azt is hozzá lehet csapni Varju vádlistájához…)
Ne úgy, mint a képmutatók
Többen idézték különben egy korabeli újságíró, bizonyos Máté imára vonatkozó ajánlását. “Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Ha ez az evangélista ma élne, Kövér Laci bá beállítaná egy másfél méterszer másfél méteres kutricába, onnan kényszerülne arra, hogy kipecázzon egy-egy félmondatot, amiből nem nagyon jönne ki az Újtestamentum…
Kézbetegségek, hazavitt titkok
Gördülékenyen megy az átadás, csak néha fordul elő, hogy a bukott polgármesterek hazaviszik a Mr. 20 (30-40-50 stb.) Százaléknak kifizetett pénzekről szóló nyugtákat. Dunaújvárosban például kiszerelték a számítógépekből a winchestereket, otthon, a duplafalú kutyaól hátsó fertályában rejtik el őket, titkos nemzetbiztonsági adatok vannak rajtuk, mondta a bukott fideszpolgi, nehogy már odaadják a hazaárulás révén választást nyert ellenzéki utódnak.
Niedermayer polgármester a budapesti hétben senkit nem talált a jegyzői irodán, mindenki elszelelt, Pikóéknál a nyolcban a vagyongazdálkodással foglalkozó műmájerek illantak el, menekülnek a szakemberek a süllyedő hajóról. Nyirati Klára Baján fölkínált egy társadalmi alpolgármesteri tisztséget a Fidesznek, de nem kellett, mert nem adott hozzá számlatömböt. A hazai parkolástörténelmet író Bácskai polgmest pedig a Ferencvárosban nem fogott kezet Baranyi Krisztinával, videó őrzi az érvelését, igazi, komoly nagyagyar férfi mutatkozik meg rajta mélyenszántó gondolatok.
Borkai polgártárs eltűnt, és minő váratlan, Szijjártó ment a Zeneakadémián zárt körben dadogó mini helyett Győrbe (a keresztény erkölcsről beszélni, édes istenem!). A nép nyelvén kakadunak becézett külügyér, aki az oroszoknak és Erdogannak való benyalást is intézi, a hétvégére a csabai kolbászfesztiválon kötött ki, ahol aztán elsütötte azt, hogy az igazi magyar férfi a legcsípősebb kolbászt is meg tudja enni.
Ezeken az eseteken végigpásztázva azt kérdeztem csöndben és magamban: ezek vezetik az országot? És mind be van lőve, mielőtt szólásra nyitná a száját? Adagolják nekik a csikólátó szereket, és mielőtt kimennek az utcára, be kell valamit szedniük? Maguktól ennyire hülyék, vagy a túlélésnek valamilyen szabályszerűsége, hogy a normális úgyis elhullana, csak az ökör tud köztük talpon maradni, és végül velük versenyre kelni? Én ezt már megfejteni sohasem fogom.
Jön Putyin, jön Erdogan
Győzött a Fradi Moszkvában, Vologya, aki hamarosan személyesen csekkolja le, mit csinált a pincsikutya Macarisztánban, kicsit zabos lehetett. Erdogan a keleti nyitás miatt jön a néppárt kongresszusára már meg se hívott páriához, az ország baltásgyilkosostól eladva, Ukrajna megfelelő területei kinézve, az európai álmoknak vége. A németek, akiknek persze autógyáraik vannak nálunk (tudjuk Borkai milliárdjaiból meg magánrepkedéséből), már megpedzették, hogy esetleg ki kellene vágni bennünket az unióból, úgy, hogy a lábunk se érje a földet. De ez csak ilyen szólásmondás.
A mini rohadt, korrupt rendszere abból él, hogy tudja, ez mennyire valószerűtlen forgatókönyv. Biztosak benne, úgyis eltűrik, hogy Trumpnál az ukránokat mószerolja, a törököknek pedig – bizonyos ellenszolgáltatások fejében – előre megígéri, hogy majd egyengeti az útjukat. Ő, aki bennünket világhatalmi tényezőként képvisel, itt, Európa szívében. A szomszédaink és mindig valaki más rovására.
Ha meginog a rendszer az országban, majd elővesszük a hungarista légiót,
masírozzanak már egy kicsit, (jobber műszóval) hadd ajvékoljon tőle a ballib, mely most kicsit erőre kapott, és sokat pimaszkodik a Facebook-on, újságjai, tévéi jószerével nincsenek, máshol már nem is nagyon tud megszólalni. Majd megoldjuk, hogy a kuss még egyértelműbb legyen. Ha a firkászokat be lehetett parancsolni a parlamentben a kutricába, csak be lehet egy ilyen kis országot szorítani a kukoricagóréba.
Megjelent a Városi Kurírban